SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Lányok a jég alatt

Reni szemszöge:
Ajtónyitást hallottam, ezért kikukucskáltam a szobámból.
- Rebeka! kiáltottam fel, amikor megláttam kis barátnőmet az ajtóban. - Hol voltál? Nem is szóltál, hogy elmész! Kérdeztem felháborodottan. Felnevetett.
- Ne aggódj, már itt vagyok, csak volt egy kis dolgom.
- De mi???
- Azt nem árulhatom el!
- De ne már!!
- Jól van, jól van! Hamarosan megtudod, ne aggódj! Mondta, és már indult is volna be a szobájába, de én megállítottam.
- Te, Rebeka! Kezdtem.
- Igen?
- Mit tudunk Klaudiáról?
Rebeka megtorpant.
- Miért kérdezed?
- Nem is tudom... csak eddig úgy nézett ki, mintha nem kedvelne, de most meg, miután meséltem, hogy beszakadt alattam a jég, annyira megváltozott...
- Értem... Mondta Rebeka.
- Azt hiszem, hogy ezt nem tőlem kéne megkérdezned, hanem tőle. Ez nem olyan dolog amit nekem kéne elmondani. Mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Egyedül álltam a küszöbön és a becsukódott ajtót páztásztam.
- Kérdezzem meg őt? De nem vagyok benne biztos, hogy annyira kedvel, hogy elmondja.
                                *
Végül erőt vettem magamon és kimentem a konyhaként szolgáló kis helyiségbe, ahol Klau ült és egy poros könyvet olvasott.
-Sz-szia! köszöntem.
- Szia. Mondta, fel sem nézve a lapok közül.
- Beszélhetünk? kérdeztem félénken. Klaudia kutakodóan felnézett és leeresztette a könyvet.
- Miről? Kérdezte.
Nem tudtam, hogy kezdjek hozzá...
- Te, hogy kerültél ide... Hogyan... haltál meg? kérdeztem félénken és a mondat végén összeszorítottam a szememet válaszára várva.
Klaudia lefagyott és bambán meredt a semmibe.
Hosszasan űltünk csendben. Én nem tudtam mit mondhatnék, ő pedig  úgy látszott nem akar semmit se mondani. Már éppen kezdtem feladni a dolgot és visszamenni a szobámba, amikor megszólalt.
- Beszakadt alattam a jég... Mondta halkan.
- Micsodaaaa???? Kerekedett el a szemem.
- Jól hallottad... beszakadt alattam a jég. Beleestem és... megfulladtam... vagy megfagytam ki tudja melyik lehetett előbb. Vonta meg a vállát.
A szám elé tettem a kezemet.
- De, de, de, mégis... mégis hogyan??
- Furcsa nem? Micsoda véletlen egybeesés! Nevetett erőltetetten.
- Tudod.. vicces! Kezdte ingerülten. Kábé ugyanúgy történt mint nálad, csak nekem nem segített egy szőke herceg kijönni! Mondta gúnyosan.
- Sőt, nem, hogy nem húzott ki, otthagyott... Othagyott egyedül... kiáltotta mérgesen.
Nem tudtam mit mondjak... próbáltam feldolgozni a hallottakat. Valahogy mindig is éreztem, hogy Klauval hasonlítunk, de hogy ennyire?

Haliii!!🍫 A következő rész Klaudia háttértörténete lesz amit igazából  most mesél el Reninek, de úgy gondoltam jobb ha egy külön fejezetet csinálok neki🙂 ♡<3000