SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Soha ne mondd, hogy soha!

- Wow! Azért ez elég kemény volt. Mondta halkan Ambrose amikor az egész csapat a hasznos holmik szőnyegén gubbasztott.
- Én is akarok egy ilyen fiút! Bigyesztette le a száját Vanda mire Kornél rosszalló pillantást vetett testvérére.
- Majd találsz biztosan. Mondta mosolyogva Klau.
- Reni, olyan csendben vagy. Fordult felém Ambrose.
- Minden oké. Semmi baj. Csak hiányzik a családom, a barátaim és persze Cortez. Annyira megváltoztatta őket a balesetem... szeretném ha boldogak lennének még akkor is ha én  nem tudok vissza térni... nem akarom, hogy Cortez egész élete arra menjen el, hogy engem keres.
- Nagy szíved van Reni. Szólalt meg a portás. Eddig észre sem vettük, hogy ő is a szobában van.
- Reni, tudom, hogy elsőre kudarcot vallottunk, de soha ne mondd, hogy soha. Semmi sem sikerül elsőre de nem fogjuk feladni. Mondta mosolyogva Kornél.
- Köszi srácok. Mosolyogtam. Tényleg köszi. Senki mással nem ragadnék itt szívesebben mint veletek. Mondtam és egy nagy ölelésbe húztam mindenkit.
- Mi is örülünk, hogy velünk vagy. Megtörted Klaudia szívén lévő jeget is.  Mondta Ambrose mire kapott néhány halálos pillantást tőlünk.
- bocsi, rossz hasonlat... de akkor is. Nézzetek rá! Kivirult! Tárta szét a kezeit, mire Klau felnevetett és én is elmosolyodtam.
- tényleg kössz srácok... hogy nem adjátok fel értem. Mondtam és végig néztem a társaságon.
- De azt még mindig nem értem, hogy miért én... miért én kaptam második esélyt. Annyi nagyszerű embernek kellett meghalnia, de én, egy egyszerű másodéves gimnazista... én újrakezdhetem.
- Vannak dolgok amiket nem tudunk megérteni. De ha már a sors téged választott, nem szabad emiatt bűntudatot érezned. Különleges vagy Reni. Ha te nem is látod még, de az vagy. Mosolyodott el a portás.
- Köszönöm... néztem hálásan a portásra.
- De annyira jó lenne ha sikerülne hazajutnom.... de hiába próbálkoztatok, nem tudtatok felébreszteni. Lehet, hogy amikor elvesztettem az eszméletem a jég alatt... lehet, hogy akkor aludtam el utoljára... mondtam szomorúan.
- Úristen... suttogta Rebeka, mire mindenki ránézett.
- ÚRISTEN! Kiáltotta mostmár hangosan.
- Beka miért kiabálsz?! Mivan?? Nézett értettlenkedve a lányra Vanda.
- Rájöttem!!!! Rájöttem, hogy vigyük vissza Renit! Ugrándozott vidáman.
- Te jó ég! Ott volt az orrom előtt végig, csak rosszul közelítettem meg! Hogy én mekkora egy hülye vagyok! Csapott a homlokára.
- Gyertek! Azzal futásnak eredt és meg sem állt a Hasznos holmik üzlethelységében lévő csőig.
- Várj! Most nem kell végig menni azokon az ajtókon?? Kérdezte rémülten Ambrose.
- Nincs rá szükség! Különben is, egyszer már végig csináltátok, nem kell többször. Mondta azzal kinyította a csövet  és szépen, egyesével leereszkedtünk a nagyterembe.