SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Ráadás

- A busz ajtajai kinyíltak és táskámat a vállamra helyezve leszálltam a járműről. Nyugodtan sétáltam a Blaha Lujza téren. Volt egy konkrét uticélom. Fehér cipőm sarka élesen kopogott az aszfalton ahogy megérkeztem két épület elé.
Bal oldalon a Pearls & Posh ékszerüzlet, jobbb oldalon pedig a Central Perk kávézó. És közötte... közötte nem volt semmi. A két üzlet között még csak sikátor sem volt ahol esetleg régebben lehetett volna egy üzlet... semmi nem volt. Az utóbbi hónapokban erősen megkérdőjeleztem azt, hogy vajon tényleg jártam-e a Pince patkányoknál vagy az egész csak a képzeletem szüleménye volt. Kitalátam, hogy megpróbálom lerajzolni őket, hátha akkor megbizonyosodok, hogy tényleg láttam őket de mivel a rajztudásom még mindig a 0 alatt van, inkább megpróbáltam néhány mondatban összegfoglalni őket. Elkezdtem leírni a kinézetüket, személyiségüket, hogy miket mondtak vagy tettek. A végén egy 458 oldalas könyvet írtam a Pince patkányok néven. Nem terveztem megmutatni senkinek, amúgy is csak azért írtam, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy nem őrültem meg. De amikor egy takarításnál anyu megtalálta a vázlatom és elolvasta, azt mondta, hogy nagyon ,,kreatív kis történet" és felkereshetnék egy kiadót hátha valaki megvenné.
És hát igen... A Pince patkányok mostmár megtalálható a könyvesboltokban mint ifjúsági kaland regény. Az, hogy minden szó igaz belőle talán sose tudja meg senki. De ez így van jól.
Csak ott álltam a két épület között és sorra felidéztem a hasznos holmikban szerzett élményeim. Nagyot sóhajtottam és éppen megfordultam amikor is vidám gügyögést hallottam.
Megpördültem a tengelyem körül és ide oda kapkodtam a tekintetem, keresve a hang forrását. De senki nem volt ott. Csak én.
Elmosolyodtam és felnéztem az égre.
- Neked is szép napot Emma! Kiáltottam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~