SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Az aranyajtó

Ahogy felértünk a Hasznos holmik apró üzletébe megláttuk a portást aki épp a Zárva táblát tette ki a bolt bejáratára.
- Á gyerekek! Gyertek megmutatom mit készítettem! Mondta vidáman majd mikor megbizonyosodott arról, hogy jól lehúzta a redőnyöket odament a könyves polchoz, kihúzta a nagyobbik piros könyvet és ezálltal a polc megremegett, majd hangos zajjal kinyílt.
Egy poros folyosó tárult elénk, én, Ambrose meg Klaudia pedig kérdően néztünk egymásra aztán a portásra.
- Gyertek, gyertek bátran! Mondta és belökdösött minket a dohos kis alagútba.
- HAPCI! tüsszentett Klau.
-Hatalmas itt a por... törölgettem a szemem.
- Mindjárt ott vagyunk. Nézett ránk a portás.
Hosszú percekig gyalogoltunk libasorban a poros folyosón míg végül egy hatalmas arany ajtó elé érkeztünk.
A portás megtorpant és hatra fordult, hogy a szemünkbe nézzen.
- Élvezzétek ki... Ezt *Mutatott az ajtóra* amíg lehet... nem mindegyik lesz ilyen szép és varázslatos.
- Miről beszél? Mi ez a hely? Idegeskedett Ambrose.
A portás csak elmosolyodott majd kitárta az ajtót.
Hatalmas fény áradt a szobából. Be kellett csuknom a szemem, mert féltem, hogy megvakulok.

***
Amikor kinyitottam a szemem, nem láttam se Kalut se Ambroset de még a portást sem. Egy fapadlón űltem es kellemes illatt csapta meg az orrom.
Ahogy feltápászkodtam észrevettem, hogy nem csak a környezetm, de én magam is megváltoztam.
Szürke garbós pulcsim és sötetkék farmerem helyett hosszú lila ruhát viseltem kék zsebekkel és egy fekete topánkával.
A copfba fogott hajam most göndör fürtökben lógott le a vállamra.
Mégis mi a-?? Akadt el a szavam ahogy végig néztem az új szerelésemen.
Realizáltam azt is, hogy az a finom illat nem mas mint könyv illat.
( A mi Renink szereti a könyvek illatát na :D )
Egy hatalmas könyvtárban voltam. Ámuldozva néztem végig a polcok között amik tényleg olyannmagasak voltak, hogy nem láttam a tetejüket.
Teljesen beszippantott a sok könyv és már épp beleolvastam volna a Kisasszonyokba ha mrg nem hallok egy hangot amitől liba bőrös lettem.
- Reni, jössz? Lekéssük a filmet!
Megpördültem a tengelyem közül és majdnem kiesett a kezemből a könyv.
- Minden oké? Úgy nézel rám mint aki szellemet lát! Röhögött fel.
- C-cortez? Nyögtem ki.
- Ki más lenne? Tényleg minden oké? Lehet napszúrást kaptál, inkább hazakisérlek.
- Nap-napszúrást? Decemberben? Értetlenkedtem.
- Reni, Július 8. van. Most ugratni próbálsz engem?
Teljesen megsemmisültem. Cortez volt ott allt előttem Cortez... bár... ő is megváltozott. Fehér tenisz pólót viselt földszinű nadrággal és valami fura márkás sport cipővel. A haja föl volt zselézve és a kelletenél hoszabb is volt.
Reni? Nézett rám aggódóan.
- Ja! NEEEEM! háhá, hát persze, hogy csak ugratlak! Azzal játékosan bele boxoltam a vállába.
- Okké. Vonta fel a szemöldökét de aztán meg is elmosolyodott.
- Na gyere! Azzal kivezetett a könyvesboltból.
Ahogy kiléptünk az ajtón észrevettem, hogy a könyves bolt csak EGY üzlete egy hatalmas plázának. Lementünk egy monzgó lépcsőn ahonnan ámuldozva néztem az erdekes ruhakat es frizurákat amikor megakadt a szemem egy hírdető plakáton.
,,Az 1983-i kollekció"
- Ó, szóval ezért néz ki mindenki így.
Hümmögtem. Igazából már meg sem próbaltam rájönni, hogy miféle idő utazásba csöppentem. Nem is akartam. Jelenleg, csak örültem, hogy Cortezzel lehetek... Bármilyen fura, párhuzamos univerzunban is, de Cortezzel.
- Ja! Majd elfelejtettem! Szólalt meg hirtelen amikor leléptünk a mozgó lépcsőröl.
- Tessék! Nyomott a kezembe egy dobozt.
- Mi ez? Kérdeztem.
- Palacsinta. Vonta meg a vállát.
Hirtelen valami különös adrenalin kapott el és lábujjhegyre álva puszit nyomtam Cortez arcára.
- Köszönöm. Mosolyodtam el.
- Cortez is mosolyra húzta a száját majd karon ragadott.
- Gyere majd a moziban megeszed.
Együtt sétáltunk be a moziba es miután Cortez kért egy két közepes popcornt és ket üditőt, bementünk a terembe.
Az első sorban űltünk le és máris kezdődött a film.
- Amúgy... mit is nézünk? Fordultam Cortez felé.
- Tuti valmi nyálas romantikus filmet. Szólalt meg mellettem egy hang.
- Mi a- Vanda???
- csövi! Vigyorgott a lány.
-Te mit csinálsz itt?? Értetlenkedtem és Cortez reakcióját figyeltem volna de ő érdekes módon továbbra is mosolyogva nézte a filmet, ügyet sem vetve a kettővek mellette ülő 14 évesre.
- Furi a pasid haja. Jegyezte meg Vanda.
- Nem... Nem a pasim. Tűrtem a füle mögé egy tincset.
- Ha te mondod Nancy Wheeler. Vonta meg a vállát.
- Na de gyere menjünk vissza!
- De én még nem akarok! Estem pániba.
- Senki sem akar kijönni ebből a szobából... de muszáj... Erre jók az álmok... egyszer mindegyiknek vége lesz... ezért tudjuk őket megkülönböztetni a valóságtól. Ha nem lenne végük már nem almok lennének, Az unalmas hétköznapok részeivé vállnának. Mondta halkan.
Szomrúan Cortezre néztem.
- Tudom, hogy nehéz, de jönnöd kell. Azzal kinyújtotta a kezét.
Méllyet sóhajtottam majd tenyeremet az övébe tettem.
Hirtelen megint az ismert fényesség és újra a poros folyosón voltam.

Csokiii!
Eddigi leghosszabb rész szerintem!😅 De nagyon élveztem megírni!
Már többen kérdezték tőlem, hogy Ambrose nevét, hogy kell ejteni!
Na hát, én ,,Ámbroz"-nak ejtem de egy ismerősöm például ,,Ámbrosznak" .
Ezt a nevet én a Sabrina a tini boszorkány című sorozatból ,,loptam" (Amúgy nagyon jó sori, mindenkinek ajánlom:D)
Szóval én még csak ezt a két fajtát hallottam de lehet, hogy valaki máshogy ejti🤷🏼‍♀️