Egy újabb Tekergő

20./Egy kis pihenő/

A vonatról leszállva nem láttam a szüleimet, sőt egyetlen ismerőst sem. Ott állt a hat fős társaságunk a peron szélén, és arra vártunk, hogy a tömeg egy kissé megfogyatkozzon. Jómagam így is alig láttam valamit, amin apróbb termetem sem segített. A négy fiú egy idő után elkezdett vitatkozni a vonaton történtekről. Kijelenthetem, ha a szüleink eddig nem vettek észre minket, akkor erre a vitatkozásra biztosan felfigyeltek. Mi Lilyvel kimaradtunk a szópárbajból, s inkább a felnőtteket kerestük a tömegben, de nem jártunk szerencsével. Azért reméltük, ha mi nem is, de ők, azért majd megtalálnak minket. Sejtésünk beigazolódott, mikor egy, számunkra ismeretlen hölgy közeledett felénk.

- Peter, már fel sem ismersz? - állt meg az alacsony fiú előtt egy kissé pufók, mégis kedves és mosolygós arcú hölgy. Hamar ölelésébe vonta Petert, aki szóhoz sem jutott. Arca kipirult, akár csak édesanyjáé, ám arcán olyan nagy volt a mosoly, amekkorát még nem láttam.

- Szia, Anya... - motyogta a fiú, s bemutatott minket az édesanyjának. Mosolyogva ölelt meg mindnyájunkat Mrs. Pettigrew, akiről megtudtuk, hogy mugli. Miután mindenkinek bemutatkozott, elbúcsúztak Peterrel.

- Ne felejts el írni! - integetett a három fiú Peter után.

A tömeg már kezdett megfogyatkozni, de a saját szüleimet még mindig nem láttam. Időközben Lily is elment, s volt szerencsém megismerni a szüleit. Az édesanyja egy nagyon kedves és mosolygós hölgy. A testvére, akiről már sokat mesélt nekem, ő nem jött el. Petunia, azt hiszem így hívják.

- Ó, én látom apát! - kiáltott fel Remus, és integetni kezdett. - Sziasztok, majd írok... - fogta meg kuliját, és a szülei irányába kezdett indulni.

- Már alig várom! - szóltam utána, de kissé ideges voltam, mert a saját szüleimet még mindig nem láttam. Ekkor már aggódni kezdtem, hogy talán megfeledkeztek rólam. Ám hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat, elvégre az én szüleim nem ilyenek. Ők mások, és én is az vagyok.

- Hárman maradtunk. - nézett rám James, s levette a szemüvegét, hogy megtudja törölni.

- Kincsem!- hallottam meg a várva-várt hangot. Megfordultam, s megláttam a szüleimet, ahogy felém közelednek. Heves integetésbe kezdtem, s mikor már elég közel voltak, megláttam a mögöttük sétáló keresztszüleimet.

- James! - szóltam a fiúnak, előre figyelmeztetve, hogy készüljön fel szülei érkezésére. - Anya.... - öleltem meg jó szorosan. - Annyi mesélni....

- Sirius! - csendült fel egy rikácsoló hang. Mindenki egyszerre fordult a hang forrásának irányába. Az említett fiú nagy levegőt vett, majd ő is szembefordult édesanyjával. - Már órák óta várok rád....Ráadásul itt álldogálsz, ahelyett, hogy megkeresnél!? - a nő méregzöld talárt viselt, és haját szoros kontyba kötötte. Miután megállt a fiú előtt, eléggé feltűnően végigmért engem és a szüleimet, majd a Potter családot is. Végül rajtam és a mellettem álló Jamesen akadt meg a szeme.

- Ők a barátaim... - kezdett bele Sirius, de anyja egyszerűen leintette.

- Aranyvérűek? - vonta fel a szemöldökét, s megigazította a fekete kesztyűt a kezén.

- Lényegtelen. - fintorgott Sirius, de a nő szúrós pillantásokkal méregette a fekete hajú fiát. - Azok..

- Helyes, legalább ebben nem hoztál szégyent a fejemre! - morogta a nő. - Walburga Black. - nyújtotta kezét apának.

- Charles White. - mutatkozott be apa, majd a nő kezet fogott Fleamont bácsival is.

- Gyerünk, Sirius! - a fiú fintorogva megfogta a kuliját, majd anyja után kezdte tolni.

Sosem fordult meg a fejemben, hogy Sirius családja valóban ennyire borzalmas lehet. El sem tudom képzelni, hogy hogyan fogja kibírni a hosszú szünidőt a családjával. Remélem, azért minden rendben lesz vele. Most, pedig kezdetét veszi a jól megérdemelt pihenés. 

-------------------------------------------------------------------

Bocsánat, amiért nem volt rész, de a laptopom gondolt egyet, és szabadságra vonult. Bár ez lényegtelen, mert most itt vagyok! Mint olvashattátok kedvenc csapatunk befejezte első évét a Roxfortban....hurrááá! De a könyvnek itt messze nincs vége, bár még nem tudom, hogy mikor fogom folytatni. Ugyanis idén pályaválasztás előtt állok, és készülnöm kell a felvételire, ha lesz.... De ígérem, hogy most nem fogok hónapokra eltűnni, ha mégis előfordulna akkor dobjatok egy kommentet, hogy "Haló, megint elfelejtettél minket!". Komolyan, nyugodtan írjatok kommentet, ha újra előfordulna, hogy hónapokra eltűnök. Igazából nem untatlak tovább titeket, csak ennyit akartam :D

---------------------------------------