Egy újabb Tekergő

11./Még 5 perc!/

- Ms. White! - szólongatott egy idősebb, szigorú hang.

- Csak még öt percet, anyu! - motyogtam, és kifújtam a levegőt. Ekkor tűnt fel, hogy az ágyam, eléggé kemény, és pergamen szagú.

- Ms. White, azonnal ébredjen fel, ezt a viselkedést nem tűröm az órámon! - emelte fel, az a valaki a hangját, de annyira, hogy a dobhártyám beszakadt. Ekkor kinyitottam a szemem, és felnéztem a fölém magasodó alakra. Az elején még kissé homályos volt, de később kitisztult a látásom, és felismertem a professzort.

- McGalagony professzor? - kérdeztem hunyorogva, és kómásan. - Hol vagyok? - tettem fel a kérdést, miközben a mellettem ülő Marlenehez fordultam.

- Átváltozástanon..... - érkezett a halk válasz, de a hátam mögül, személy szerint, James Pottertől.

- Remek.... - motyogtam, és zavartan körbetekintettem a teremben. Minden szempár rám, és erre a jelenetre szegeződött. Síri csend volt a teremben, mindössze halk horkolást lehetett hallani, kisebb szünetekkel. Amikor a hang irányába fordultam, megláttam a mélyen alvó Siriust. Nem csak nekem, de Jamesnek is feltűnt, hogy a leghátsó sorban Sirius az igazak álmát alussza. Erre, drága unokatestvérem hangosan felnevetett, Blackre irányítva minden figyelmet.

A professzor dühösen a fekete hajú fiú felé lépdelt. Az asztala előtt megállt, pálcájával rávágott arra. Sirius mit sem törődve az egésszel felnézett, majd aludt tovább.

- Ms. White - fordította felém a fejét. - Mr. Black, készüljenek a büntetésre. - felelte, és kiment a teremből, mivel az óránk éppen véget ért.

- Gratulálok.. - lépett mellém James és Remus. - Ezt jól elintézted. - veregette meg a vállam, amit egy mogorva szemforgatással fogadtam. Összeszedtem a felszerelésemet, és Sirius padjához sétáltam.

- Gyere, vár minket a büntetés! - morogtam, mire Sirius karon ragadott, és futni kezdett, magával húzva engem is. Ha belegondolok, ez egy nagyon romantikus pillanat volt....mármint, nem volt az, mert én gyűlölöm Sirius Blacket.