2./Abszol út/

957 45 11
                                    


Másnap reggel korán keltem. Amint elkészültem,az étkező felé vettem az irányt. A szüleim már reggeliztek, és Koby finomabbnál-finomabb ételeket szolgált fel.

- Jó reggelt, kisasszony! - köszöntött.

- Neked is Koby. - mosolyogtam a manóra. - Jó munkát! - tettem hozzá boldogan.

- Köszönöm. - válaszolt örömmel teli hangon a manó.

- Jó reggelt! - köszöntöttem szüleimet.

- Jó reggelt, édesem. - nézett rám egy mosoly keretében édesanyám, majd kávéjába kortyolt.

- Várod már a mai napot? - érdeklődött apa, miközben kinézett az újság mögül.

- Igen, nagyon. - majd helyet foglaltam a nekem megterített helyen. - Van valami érdekes a mai újságban? - kíváncsiskodtam apától. Édesapámnál szokás volt, hogy reggel a Reggeli Prófétával kezdi a napot.

- Hogy őszinte legyek. - nézett rám az újság mögül. - Nem valami érdekes a mai szám. - csóválta meg fejét csalódottan.

- Jaj, elfogunk késni! - ugrott fel anya, ezzel félbeszakítva a komoly beszélgetésemet apával.

Fél óra múlva, már az Abszol úton koptattuk a cipőink talpát.

- Szóval, ez a híres Abszol út? - tettem fel magamnak a kérdést, miközben ámulva néztem végig az üzleteken. Mindent körülölelt a mágia, olyan felszabadító volt. - Erre megérte várni tizenegy évig. - nevetett fel belső hangom.

- Drágám, látod őket valahol? - nézelődött apa a tömegben, én nem értettem kit keresnek, hisz itt állok előttük. Aztán, persze beugrott, hogy ma drága unokatestvérem kíséretében fogunk vásárolni. Amíg Jamesékre vártunk, komolyan elgondolkoztam, hogy milyen nagy kaland előtt állok. Kíváncsian kémleltem a tömeget. Ekkor láttam meg, hogy egy férfi felénk, egyenesen felénk sétál.

- Á...Charles! - nyújtotta kézét apának, üdvözlés képében. - Régen találkoztunk!- elmélkedett barátságosan a férfi.

- Orion! - rázta meg a kezét apa örömmel. - Nem gondoltam volna, hogy itt fogunk összefutni. - a sötéthajú férfi alig észrevehetően, de körbenézett, majd éppen csak egy pillanatra, de megakadt a tekintete rajtam. Kíváncsiságom felülkerekedett, és közelebb mentem, hogy halljam a beszélgetést. Ekkor pillantottam meg egy fiút a férfi mellett. Haja fekete volt, és vonási férfiasak volt, már most. Pedig nálam nem lehetett idősebb. - Hallottam, hogy van egy lányod. - terelte komolyabb vizekre a beszélgetést a férfi.

- Miért érdekli őt az én létezésem? - kérdezte meg belső hangom, mintha jelezne, hogy ideje menekülni. Talán, azóta bánom, hogy nem menekültem el, mert akkor, nem kellett volna hallanom a beszélgetés elkövetkezendő szánalmas perceit.

- Nos, igen van. - köszörülte meg apa a torkát, a kínos helyzet miatt. Szerintem ő tudta, hogy mire akar utalni a férfi. - Anna, gyere ide. - szólított, még a vér is megfagyott bennem, lábaim legyökereztek. Végül vettem egy mély levegőt, és apám jobbjára álltam.

- Üdvözlöm, Anna White vagyok. - köszöntem illedelmesen.

- Szervusz, Onion Black. - Egy Black, hát nem remek? Sokat gondolkodtam, hogy miért emlékszem, olyan idegesen erre a névre, de nem ugrott be. A férfi rám, majd a fiára nézett.

- Szia! - köszönt kedvesen a fiú, aki velem szemben állt. - Sirius vagyok, Sirius Black. - én elmosolyodtam, és reménykedtem, hogy minél hamarabb vége lesz ennek a beszélgetésnek. Pár perc múlva, Potter hangja csapta meg fülemet.

Egy újabb TekergőWhere stories live. Discover now