26./Megtört bizalom/

247 4 2
                                    

A kis kirándulásunk után megegyeztünk, hogy a többi titkos alagutat is meg kell keresnünk. Persze a fiúk hajthatatlanok voltak, s még másnap elkezdték. Én nem tartottam annyira létszükségletnek, ezért mellőztem az éjszakázásokat. Helyette a saját dolgaimmal foglalkoztam. A feladataimmal, illetve a kis nyomozásommal. Aminek sikerességéhez még hiányzott néhány részlet. Persze a Roxfortban zajlott az élet. Tanórák, beadandók, kviddics edzések, illetve közeleg a Halloween is és a velejáró bál.

Miközben a fiúk büntetőmunkáról, büntetőmunkára jártak az állandó csínyek elkövetése miatt, addig jómagam, Remussal karöltve azon igyekeztünk, hogy összeírjuk a már felfedezett titkos járatokat, s azok jelszavait. Talán egy dolog maradt változatlan a tanév kezdete óta. Sirius és az öccse kapcsolata. Az ifjú mardekárostól elpártolt a bátyja, és már nem is szívesen beszélget vele. Szabályosan kerüli első éves öccsét. Előfordul, hogy az ódon kastély folyosóján, mindenki szeme láttára keverednek szóváltásba, amik sosem a kedves szavakról szólnak. Gondolom nem meglepetés, ha azt mondom ez ma sem történt másképpen, leszámítva, hogy kissé elfajult a helyzet. S talán végleg lerombolták a testvéri kapcsolatuk minden jó részét.

A nagyterembe igyekeztem, ugyanis már kezdetét vette az ebéd és nem terveztem lemaradni róla. Annyit egyik beadandó sem ér. Sebesen szedtem lépteimet, s alig vártam, hogy telepakoljak egy tányért. Éppen befordultam, és már láttam a nagyterem hatalmas ajtaját. Ha lehetséges még gyorsabbra vettem a tempót, s gondolataim már a bőségesen terített asztalok körül keringtek. Eme álomképemet hangos veszekedés oszlatta szét, el is tűntetve ezeket  elmémből. Remek időzítés, mint mindig. A hang irányába fordultam, ahol két fekete hajkoronát pillantottam meg. Egy kisebb beugrásban álltak, s valamin nagyon folyt a szócsata kettejük közt. Közelebb osontom, azt remélve nem vesznek észre. Meghúztam magam a mellettük lévő beugrásban, s figyelmesen hallgattam. 

- Már nem bízok benned, úgy érzem elárultál. - a hang tulajdonosa egyáltalán nem volt ismeretlen számomra. Háztársam, sőt unokatestvérem egyik legjobb barátja hangját azonosítottam be. Ebből arra következtettem, hogy a másik alany, pedig az ifjabb Black lesz, Regulus. Hátamat a hideg falnak döntöttem, és csak hallgattam.

- Sirius, miért? - kérdezte erőltetetten az ifjabb, s hangját még a csendes folyosón is alig lehetett hallani.

- Otthon mindig megvédtelek, kiálltam érted. Mindig azt mondtad undorodsz az elveiktől, mégis ugyan azt az utat választottad, amit ők. - hangjából idegesség hallatszott, s még én is éreztem a szikrázó levegőt a fiú körül. Mint, aki éppen robbanni készül.

- Ezért kerülsz és nézel levegőnek? - érkezett egy újabb kétségbeesett kérdés Regulustól. Azonban erre nem érkezett válasz, mert megláttam a mellettem elviharzó Siriust. Szinte belesimultam a falba, hogy még véletlenül se vegyen észre. Néztem, ahogy a nagyterem felé indul, ám öccse utána rohant, s igyekezett kikényszeríteni a választ.

- Regulus elárultál, pedig bíztam benned. Összetörted a beléd vetett bizalmamat. Azzal, hogy a kígyók közé kerültél, pedig a végére tetted a pontot a történetnek. - felelte egyre idegesebben Sirius, s kirántotta karját öccse szorításából. - Már nem vagy a testvérem! - vágta ezeket a szavakat olyan ridegen öccse arcába, hogy rá sem ismertem a fiúra.

Miután kellően földbe tiporta öccse lelkét, és annak gyermeki ragaszkodását bátyjához, hátat fordított és bement a nagyterembe. Regulus elszaladt a pince irányába, ezért esélyem sem volt utána menni, nem mintha tudtam volna. A lábaim földbegyökereztek, megmozdítani sem tudtam őket, bármennyire szándékomban volt, nem ment. A jelenet oly sokszor pergett le előttem újra és újra, hogy nem tudtam másra gondolni. Nem voltam képes kizárni a történteket az elmémből. S ebből a kezdeti sokkból valami egészen más lett. Egy erősödő, mélyről jövő harag, aminek középpontjában Sirius Black állt.

--------------------------------------------------------------------

Tisztában vagyok vele, hogy nagyon régen - magam sem tudom, hogy pontosan mikor - volt rész. Ezek sem lettek életem legjobb írásai, de igyekeztem és azt hiszem most már visszatértem, és remélhetőleg a részek is jönni fognak. Egyébként nagyon sok tervem van erre az évre (amiket remélhetőleg sikerül elkezdenem és haladni is fogok velük), még úgyis, hogy borzalmasan kezdődött a 22-es év, s legszívesebben már most átugornék 23-ba. (Aztán lehet, hogy a szerencsétlen évkezdést annak köszönhetem, hogy el vagyok átkozva :D)

Utólag is Boldog Valentínt mindenkinek!

Zamina

-----------------------------------------

Egy újabb TekergőWhere stories live. Discover now