Egy újabb Tekergő

22./A Mardekár újonca/

A nagyteremben hatalmas volt a hangzavar. Minden ház a saját asztalánál foglalt helyet. Voltak, akik élménybeszámolót tartottak, míg mások türelmetlenül várták a beosztási ceremóniát. Jómagam egyik oldalt sem erősítettem. A gondolataim egész máshol jártak. Egyrészt a kutatáson, másrészt a Tiltott Rengetegen. Az a sok titok, amit az-az erdő rejteget, vonzott engem. Kíváncsi voltam minden titkára. De, ami legjobban kíváncsivá tett, az Lily viselkedése volt. Unottan sóhajtozott, nem beszélt, nem mosolygott, aminek egy oka lehet: Perselus. A fiú elhanyagolja őt, és szívesebben tölti az idejét a Mardekáros társaival.

A terem elhalkult, s az ajtó kinyílt. Bevonultak rajta a elsős diákok, élükön McGalagony professzorral. Kiszúrtam Regulust és még egy ismerőst is. Az ifjabb Lestranget, Rodolphus öccsét. A gyerek csapat ámuldozva haladt végig az asztalok között. Szemeikben különös, tiszta csillogás volt. Előttük volt valami új, valami feltérképezhetetlen. Egy olyan utazás kapuiban álltak, ami tele van kihívásokkal, mélységes hullámvölgyekkel, s nem kevés mágiával. A tanári asztal előtt álltak meg, ahol már a süveg hangos szónoklásba kezdett. A mély hang elhallgatása után elhangzott az első név. Ez volt az a pillanat, mikor kinyílt a képzeletbeli kapu és ténylegesen kezdetét vette az elsőévesek utazása.

- Regulus Black! - hangzott el a legjobban várt név. A termen kisebb morajlás szaladt végig, elvégre senki nem felejtette el, hogy ennek a fiúnak a bátyja volt az első, aki szakított a hagyományokkal. A legtöbb diák levegőt visszatartva várta, hogy hasonló vér folyik-e az ifjabb Blackben. Sirius ujjait tördelve várta, hogy miként ítélkezik a süveg. Öccséről egy pillanatra sem vette le a szemét, s reménykedve meredt Regulus ülő alakja felé. Hasonlóan tettek a Mardekárosok is. A Black nővérek, köztük is leginkább Bellatrix volt, aki magát többre tartva várta, hogy mit dönt a süveg. Végül sokunk reménye halt meg, miután elhangzott a mindent eldöntő kiáltás. Sirius nem csak a reményét, de a testvérét is elvesztette abban a pillanatban.

- Mardekár! - töltette meg ez az egy szó a hatalmas termet. Néma csend, amit a kígyó címeres ház tört meg. Öröm ujjongással fogadták legújabb tagjukat, aki büszkén sétált oda családtagjaihoz. Bellatrix önelégült mosollyal az arcán kezdte bámulni Siriust, aki megsemmisülve ült a még üres tányérja felett. James bátorítóan mosolygott barátjára, de az abban a pillanatban hatalmas sebet kapott, amit még ő maga sem akart elhinni. Sirius hitt benne, hogy öccse is szakít azokkal az őrült és ostoba eszmékkel, aminek a családja már a megrögzött rabja lett. Ám ez nem történt meg. Én is, s szinte mindenki tudta, hogy Black, ha képletesen is, de épp most veszítette el a testvérét.