Egy újabb Tekergő

9./Menthetetlen banda/

- Nem hiszem el, hogy egyszer nem tudnak pontosak lenni. - morogtam az orrom alatt. Miközben lehuppantam a hatalmas fának a tövébe, és levágtam magam mellé a könyveimet.

- Ancsaa! - hallottam meg James hangját, és tekintetemmel a közeledő fiúkat figyeltem. - Tudod, az úgy volt...

- Nem érdekel! - intettem le egy szem forgatás közben. - Mivel kezdjük? - vettem egy mély levegőt, hogy megnyugtassam magam.

- Mágiatörténet beadandó! - vágták rá kórusban a fiúk, és egy kis kört alkotva, leültek a közelembe.

- Add a jegyzeteidet, és lemásoljuk. - nyújtotta a kezét James, és várta következő reakciómat.

- Egy frászt! - förmedtem rá a kissé kócos hajú fiúra. - Segítek nektek megírni. Pergament és pennát a kézbe. - adtam parancsba, és arcomat látva, szó nélkül engedelmeskedtek.Igaz, még motyogtak valamit az orruk alatt, végül csendben írták, amit diktáltam. Fél óra múlva, már volt egy közepes dolgozatuk.

- Rendben, mi van még? - kérdeztem, és a következő könyvért nyúltam a kupacban.

- Átváltozástan házi... -fintorgott Sirius, és elterült a füvön. Egy ideig az eget kémlelte, végül csak megszólalt. - Megéheztem - simogatta meg hasát nyomatékosítás kedvéért. - Megyek és bevetem a bájomat. - ugrott fel, és útja visszavezette a Roxfortba. Néhány pillanat elejéig, figyeltük őt, ám amikor eltűnt a látótávolságból, visszatértünk a tanuláshoz. De, nem hagyott nyugodni a kíváncsiság, ezért rákérdeztem. 

- Most hová megy? - szegeztem tekintetemet a szemben ülő Jamesra.

- Kaját szerez. - nézett kissé párás szemüvege mögül rám a fiú, és kit érdekel stílusban megvonta vállait.

- Folytassuk. - szólt közbe halkan Remus. Én egyetértve bólintottam és folytattam a diktálást.

Fogalmam nincs, hogy mennyi idő telt el, de már kezdett sötétedni. Éppen az utolsó szavakat diktáltam a fiúknak, a bűbájtan beadandóhoz. Black, a megéhezése óta, életjelet sem adott magáról. Valószínűnek tartom, hogy a klubhelységben van, Marlenevel, vagy valamelyik másik lánnyal, de nem ítélkezem, ez az ő dolga. 

Dolgunk végeztével, összeszedtük a könyveinket, pennáinkat, és visszaindultunk a Roxfort hatalmas falai közé. Sietősen szedtük lábainkat, mert egyikünk sem akarta, hogy Frics kizárjon minket, és a Fúriafűz alatt, vagy éppen Roxmortsban keljen aludnunk. De, amúgy annyira nem siettünk. 

- És, mikor lesz az első kalandunk? - néztem ki a kezemben tartott könyvek mögül. Amiktől, alig láttam, hogy hova lépek.

- Holnap este. - válaszolt a mögöttem sétáló James, akire reflexszerűen rá is néztem.

- És, mit csinálunk? - torpantam meg, így megállítva az egész csapatot.

- Megkeressük a konyhát. - válaszolta teljes nyugodsággal, miközben kikerült engem. Tekintetemmel követtem az engem kikerülő fiút, amíg az elém került.

- És, lerajzoljuk az eddig felfedezett utakat. - tette hozzá Remus, aki szintén kikerült, és követte Jamest.

- Áh, igaz is. - helyeselt James, és visszafordult a kis csapat felé.

- Milyen utak? - lepődtem meg, és teljesen ledermestem. Peter egy pillanatra megállt mellettem, végignézett rajtam, majd tovább sétált, és csak ennyit mondott:

- Titkos utak. - mosolyodott el pergamenjei mögül.

- Hmm, szóval titkosak mi? - ezzel a gondolattal léptem be a nagyterembe, ahol már a vacsora elkezdődött.

-------------------------------------------------------------------------

Szóval, itt egy kis szösszenet, vagy nem tudom mi, kedvenceink között.

Nem tudom, mit írhatnék, szóvaaaaaaaal......jah!

-------------------------------------------------------------------------