Egy újabb Tekergő

17./Az utolsó mérkőzés/

Unottan forgattam a bájitalkönyv lapjait. A klubhelységben csend volt, csak a papír súrlódásának hangját lehetett hallani. Néhány felsőbb éves lány üldögélt a kandalló körül, s éppen csak suttogtak. A csendet a fiúk érkezése törte meg.

- Szörnyen nézel ki! - huppant le mellém James és kikapta a könyvet a kezemből, s egyenesen a földre dobta.

- Épp olvastam... - morogtam, s felálltam, hogy felvegyem a földről a könyvet, de Black visszarántott.

- Anna, ne legyél ilyen, ma van az utolsó mérkőzés.... - ugrott fel James, s ünnepélyesen eljátszotta, hogyan fogja megkapni a házunk a kupát. Hangosan felnevettem, s éreztem, hogy mindenki rám néz.

- Miért vagy biztos abban, hogy a Griffendél kapja a kviddicskupát? - vontam fel a szemöldököm, s nagy nehezen felálltam és felvettem a könyvet a földről. - Lehet, hogy veszítünk....

- A Hugrabug és a Mardekár csapata szörnyen gyenge.... - nevetett fel önelégülten Sirius, miközben kényelmesen elhelyezkedett és felpakolta lábait az asztalra.

- De a Hollóhátnak elég erős csapata van... - szólalt meg Remus, akin még most is látszódnak a gyengélkedőn töltött napok. Szörnyen fest. Egy hatalmas karmoláshoz hasonló seb van az arcán. Fehér, akár a frissen hullott hó.....

- Ugyan.... - legyintett James. - Ezt az évet végre a Griffendél nyeri.

- A házkupát végre megnyerhettük volna.... - hallatszódott a hátunk mögött egy ismerős hang.

- Mollynak igaza van.... - lépett mellém Lily, aki valószínűleg most érkezett. - Ha ti nem vagytok, a házkupa a miénk! - mutatott a fiúkra, akik fütyörészve felsétáltak a lépcsőn, mintha nem is hozzájuk beszélnénk. A vörös hajú dühösen ült le, s csak bámult kifelé az ablakon.

Nem sokkal később elindultunk a kviddicspálya irányába, hogy a legjobb helyeket foglaljuk el magunknak. Én Lily mellett ültem, s nem sokkal később érkeztek meg a fiúk, akik mellettünk foglaltak helyet. S mivel a sors mindig kegyes hozzám, ezért persze Black ült mellém.

A mérkőzés kezdetén a mi házunk vezetett, de a Hollóhát nagyon gyorsan egyenlített, sőt el is húztak rendesen. A cikesz volt minden reményünk. Húsz perc után, a Hollóhát fogója, Bella Swan üldözőbe vette a kis arany labdát, de a mi fogónk sem tétlenkedett. Fej-fej mellett haladtak, de végül a lány kaparintotta meg magának, s vele a győzelmet és a dicsőséget. A fiúk csalódottan ballagtak vissza a kastélyba. A vacsoránál is szótlanok voltak, egészen addig, míg az igazgató fel nem állt.

- Lassan eltelik egy újabb év... - kezdett bele, s a diákok mind felé fordultak. - Most eljött az ideje, hogy végre megtudjak, melyik ház nyeri a kviddicskupát.. - kezdett tapsolni a vén mágus, és mindenki követte a példáját. A terem elcsendesülése után mindenki izgatottan várta az eredményt.

- Hollóhát! - kiáltotta a mágus, s a terem a kék színekbe borult. Az említett ház tagjai feldobták a magasba a süvegjeiket. Éljenezve, tapsolva ünnepelték a győzelmüket.

-----------------------------------------------------------------

Nem tudom pontosan mikor volt rész, de biztosan elég régen. Nem igazán volt kedvem írni, de végre megszületett egy újabb rész. Szerintem szörnyen lapos lett, amiért bocsánat, de jelenleg jobb biztosan nem jött volna össze. Biztosan észrevettétek, hogy hamarosan vége a Tekergők első évének, de persze a történet nem áll meg..... :D

--------------------------------------