Egy újabb Tekergő

13./Éjszaka a könyvtárban.../

- Black, örülnék, ha segítenél, mert nem csak én vagyok büntetésben... - morogtam, miközben egy újabb könyvet a helyére pakoltam. Körbenéztem, és csalódottan vettem tudomásul, hogy egyedül nem igazán haladok.

- Ugyan White... - legyintett irányomba a fiú, majd visszarakta lábait az asztalra. - Amúgy is, McGalagony először Frics mellé akart beosztani, de megtudta, hogy nem jövünk ki jól, ezért engem is a könyvtárba küldött...

- Ha nem aludtál volna be, akkor nem lennél itt.... - zártam le részemről a beszélgetést, de úgy látszik Sirius részéről még koránt sem ért véget.

- Te is hibás vagy... - ugrott fel, s mellém lépett. Felnéztem rá, majd egy vállvonással letudtam az egészet, s visszatértem a könyvek pakolásához. - Jól van, nem kell hozzám szólni... - morogta, s nem kellett látnom őt ahhoz, hogy tudjam, most megforgatja a szemeit.

Néhány perc múlva lett igazán elegem. Idegesen vágtam le a könyvet a padlóra, aminek hangja felerősödött az üres könyvtárban. Sirius már az egyik sarok asztalnál szuszogott, ám azonnal felriadt a csapódás hangjára.

- Hopp, felébresztettelek? - fordultam mosolyogva a riadt és kómás fiú felé, aki zavartan tekingetett körbe-körbe. Dühös pillantásokkal ostromolt, és trappolva elindult felém.

- Mi bajod van? - tagolta el a szavakat.

- Az, hogy már rég az ágyamban lehetnék, ha te megemelnéd a hátsódat és segítenél! - szembesítettem a fiút a nem tetszésemmel. Morgott valamit az orra alatt, amit nem igazán értettem, de talán jobb is, mert biztosra veszem, hogy nem kedves szavak voltak. Láttam, ahogy a legközelebbi könyv kupacot elkezdi a helyére pakolni. Folytattam a munkámat, de a mosolyomat nem tudtam eltűntetni az arcomról.

Egy óra elteltével már végeztünk is mindennel. Fáradtan, mégis mosolyogva távoztam a könyvtárból.

- Nem is fájt annyira, igaz? - kérdeztem meg Siriust, miközben a klubhelység irányába sétáltunk.

- De nagyon.... - felelte komolysággal az arcán. - Remélem nem kell megismételnünk. - mosolygott gúnyosan, mire egyetértve bólintottam. Tényleg nem szeretnék még egy estét Blackkel tölteni, köszönöm ennyi elég volt! Belépve a portrén megálltunk a klubhelységben, de egy lélek sem volt már fent. Szó nélkül indultunk el hálószobáink felé. Mielőtt elnyomott volna az álom, újra átgondoltam az álmomat, és azt, hogy telihold volt, amikor megtörtént. 

-----------------------------------------------------------------

Nos, ezt a részt már korábban, sokkal korábban ki szerettem volna tenni, de végül nem tettem. Akik otthon vannak a Marvelben, azok biztosan tudják, hogy Chadwick Boseman, avagy Fekete Párduc, avagy Wakanda királya meghalt, 2020. augusztus 28-án IV. stádiumú vastagbélrákban. Nekem az egyik kedvenc színészem volt. Nagyon is követendő példa volt az emberiségnek. Nem csak egy embert, hanem egy igazi hőst veszítettünk el....

Wakanda forever!

Wakanda, légy áldott!

------------------------------------------