Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

2. fejezet

Éjfél is elmúlt, mikor Perselus meghallotta a szék csikorgását az ágya mellett. Azonnal a boszorkára függesztette ónix tekintetét. A férfi felült és már készült, hogy jól leteremtse a lányt, − még ha csak írásban is – mikor meglátta a fáradt, megtört tekintetét.

Sarah bágyadttan pislogott vissza rá, és mikor Perselus kinyújtotta felé a karját, ő habozás nélkül fészkelte magát a férfi mellé az ágyba. Arcát azonnal a mágus mellkasába temette és halkan szipogni kezdett.

Perselus némán simogatni kezdte a hátát. Ha tudott volna beszélni, akkor elmondta volna a lánynak, hogy ő mindig ott lesz mellette és nem kell félnie, majd ő vigyázz rá. Most már a saját ura volt, lehettek saját tervei, nem kellett mindenről beszámolni másnak. Szabad volt, és csak rajta áll, kivel akarja a szabadságát megosztani. Ő pedig biztos volt benne, hogy a mellette síró fiatal nő lesz az egyik és a legfőbb személy, akivel meg akarja ezt osztani.

− Én nem ezt akartam, Perselus – szólalt meg hosszú percek múlva remegő hangon Sarah. – Én csak meg akartam védeni a többieket. Meg akartalak menteni téged. Nem akarok én világhatalomra törni – rázta kétségbeesetten a fejét a griffendéles. – Én csak békét akarok. Be akarom fejezni az iskolát. Ki akarom találni, mihez kezdjek utána. És – pillantott fel a férfire. – veled akarok lenni.

Perselus elmosolyodott és a lány füle mögé tűrt egy hosszú szőke tincset. A zöld betűk megvilágították az arcukat.

Itt vagyok.

Sarah hálásan felnézett, kezét a férfi arcára vezette.

Sajnálom a tegnapi viselkedésemet. Melletted kellett volna állnom, nem pedig még beléd rúgni.

Perselus még sosem kért tőle bocsánatot. Sőt, mástól sem nagyon. Ezért is jelentet olyan sokat neki, hogy tőle elnézést kért.

− Megbocsájtok – mosolygott fel a férfire a lány.

A férfi felszusszantott, majd újabb betűk jelentek meg.

Mi volt a kihallgatáson?

A boszorka arca azonnal elkomorult és lesütötte a szemét.

− Két veritaserum és egy óra legilimentálás után eljutott a tudatukig, hogy nem áll szándékomban senkit sem megölni és olyan ártalmatlan vagyok a felém jámbor szándékkal közeledő emberek felé, mint egy ma született bárány. Elengedtek és elmondásuk szerint semmi okom nincs további hátrányos megkülönböztetésre, azonban láttam a szemükben, hogy rettegnek tőlem. Ahogy jöttem kifelé a minisztériumból a legtöbben úgy néztek rám, mintha én lennék az új Voldemort.

Szeretnéd, hogy megátkozzam őket?

Sarah enyhén felnevetett a férfi válaszát látva. Perselus tényleg próbálkozik, hogy jobb kedvre derítse.

− Elrontanád a hírnevedet, amit megszereztél.

A férfi felhorkantott, miközben felemelte a pálcáját.

Az emberek számítóak és gyatrák. Azért, mert Potter kiadta az emlékeimet, nem jelenti azt, hogy rögtön szent vagyok.

− Nem, valóban nem vagy szent – pislantott fel somolyogva a lány. – De ennek hála mindenki tudja, hogy jó ember vagy.

Szívesen maradtam volna a pince réme szerepben.

− Oh, nyugodj meg, szeptember első napján mindenki el fogja felejteni, hogy mekkora hős is vagy valójában és újból rettegni fognak tőled.

Perselus elégedetten bólintott és röpke csókot lehelt Sarah homlokára.

Aludj végre egy kicsit!

Sarah felmosolygott rá, aztán megadóan lehunyta a szemét. A háború vége óta nem aludt pár óránál többet egy huzamban. Rémképek követték minden pihenésre szánt idejét. Egyedül a munka és Perselus tudta elűzni őket. Most a férfi biztonságot nyújtó ölelésében talán képes lesz nyugodtan aludni.

Perselus még sokáig figyelte az alvó lányt. Figyelte a meg, megrebbenő szemhéját, a megrezzenő ujjait a takaró körül. Azonban, ahogy közeledett a hajnal úgy ragadt le az ő szemhéja is. A Nap első sugara már úgy talált rájuk, hogy a férfi védelmezően átkarolta a lány derekát és szorosan magához húzta.

******** 

− Nem, Perselus, nem fogom még apróbbra felvágni a denevérszárnyat – mondta fel sem pillantva Sarah.

A férfi karba tette a kezét és megsemmisítő pillantást vetett a lányra.

Madam Pomfrey kérte meg a lányt, hogy készítsen bájitalokat a gyengélkedő és Perselus számára, mivel az említett férfi jelenleg nem képes rá. Azonban Sarah volt olyan botor, hogy közvetlen a férfi mellett állt neki főzni, mivel a pince és ezzel együtt a bájitalterem és Perselus laborja is romokban hevert. Mint kiderült, a férfi roppant mód nem szívleli, ha valamit nem úgy csinálnak bájitalfőzés közben, ahogy ő szokta. Nem mintha az óráin annyi instrukciót adott volna, mit hogyan is csináljanak. De úgy néz ki, előbújt belőle a segítőszellem és folyton folyvást utasításokkal látta el a boszorkát. Amivel eleinte nem is volt baj, de mikor még azt is megmondta neki, hogy pontosan 145◦-os szögben fogja a kést, akkor betelt a pohár. Onnantól kezdve Sarah a saját feje után ment, míg Perselus duzzogó gyerek módjára csak azért is újabb és újabb zöld betűket bűvölt az orra elé. Némelyik mondata igencsak csípős választ váltott ki a griffendélesből.

− Nem, Perselus, nem tudtam, hogy őrölt sárkánykarommal erősebb lesz a főzet hatása – forgatta meg a szemét a lány. – Viszont, ha figyeltél volna és nem állandóan a cuki kis megjegyzéseidet bűvölted volna az orrom elé, akkor láttad volna, hogy már rég beletettem – mosolygott győzedelmesen a férfire Sarah.

Perselus felháborodottan felszusszantott, majd csak azért is újabb mondatot varázsolt a levegőbe.

Merj csak a közelembe jönni és meg tudod, ki is a cuki!

− Most halálra rémültem – vágta rá lazán a lány. – Látod? – emelte fel a jobb karját. – Még a szőr is felállt a karomon, úgy rettegek.

Ne szemtelenkedj, kislány, mert pórul jársz!

A férfi szeme megvillant.

− Akkor te meg ne akarj olyan alapvető dolgokban kioktatni, mint a kés dőlésszöge – csapta le a keverőpálcát az asztalra Sarah és mérges tekintettel lesett Pitonra. A férfi komor tekintettel meredt vissza rá. – Tudom, hogy utálod a helyzetet, amiben éppen vagy – kezdte a boszorka, de Perselus azonnal elutasítóan elfordult. – Ó, most már pedig meghallgatsz! – emelte fel a hangját enyhén dühösen. – Nem azzal van a bajom, hogy segíteni akarsz. Tudom nagyon jól, hogy kettőnk közül te értesz jobban a bájitalokhoz, és ha tanácsot szeretnél adni, mivel lehetne jobb a főzet, akkor hallgatlak. De én nem az egyik bugyuta elsősöd vagyok, aki azt sem tudja, melyik oldalát kell megfogni a késnek! Azt hiszem, te tudod a legjobban, mire is vagyok képes bájitaltanból, szóval örülnék neki, ha ehhez méltóan kezelnél és mondjuk egy picit kevésbé lenéző hangnemre váltanál, mert következőleg úgy itt hagylak, mint a házimanók a Griffendél klubhelyiségét, mikor Hermione a fejébe vette, hogy ruhákat rejt el nekik. – Sarah dühösen fújtatva tette karba a kezét a mellkasa előtt és pillantott a még mindig duzzogó férfire. – Megbeszéltük? – vonta fel a szemöldökét végül.

Hosszú pillanatokig meredtek egymás szemébe, mikor végül Perselus alig láthatóan bólintott.

Attól még apróbbra kellett volna vágni a denevérszárnyat!

Sarah dühösen felnyögve intett szabad kezével az egyik szék felé, ami rögtön lángra kapott.

− A következő beszólásodnál téged foglak megátkozni – pillantott sötéten Pitonra. Perselus jót szórakozva a lány dühén dőlt hátrébb az ágyán.

− Szerintetek jöjjünk vissza később? – csapta meg egy ijedt hang a fülüket. – Előbb nyírják ki egymást, mint megebédezzünk.