Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

25. fejezet

A játék egy pillanat alatt abbamaradt. Hermione rohanva indult meg barátja felé, de felé is egy átok közelített. Harry még időben vont fel elé egy pajzsot, így a boszorka sértetlenül ért oda Ron mellé.

− Ki van ott? – kiáltotta Harry a környéket pásztázva.

Sarah addig a pálcáját előreszegezve rángatta meg a Perselushoz kötődő fonalakat segítséget kérve.

A fák sűrűjéből hamarosan hat csuklyás alak lépett elő előreszegezett pálcával. Sarah-nak nem kellett sok ész, hogy kitalálja, halálfalókkal van dolguk.

− Mondanám, hogy örülök az újbóli találkozásnak, kicsi sárvérű – szólalt meg elfojtott dühvel a hangjában Bellatrix. -, de akkor hazudnék.

Sarah összepréselt szájjal meredt a nőre, aki mellé egy másik csuklyás alak lépett. Az alak hátravetette az arcát takaró szövetett, és a három fiatal amint meglátta az eléjük táruló személyt, hátrahőkölt.

Amicus Carrow egész arca meg volt égve. A férfi sosem volt jóképű, de a csúf, vörös ráncokkal az arcán minden gyengelelkű személyt halálra ijeszthetne.

− Tetszik a látvány? – kérdezte a férfi gúnyos vigyorral az ajkát, amitől csak még jobban elcsúnyult az arca. Szemébe soha nem látott őrület csillogott. – Te tetted ezt velem, ribanc – sziszegte Sarah felé.

A lány teljesen leblokkolva meredt a két halálfalóra, akik olyan mély gyűlölettel és gyilkolási vággyal néztek felé.

− De most – vigyorodott el Bellatrix is. – Most majd mindenért megfizetsz – kacagott fel őrülten.

Az összes halálfaló egyszerre mozdult meg, és Sarah meglepetten emelt pajzsot maguk köré. Nem volt megszokott, hogy a halálfalók ennyire együtt mozduljanak. Általában ész nélkül vagdalkoztak és nem számított, hogy az illető kinek az oldalán állt.

Az átkok sorban érkeztek, egy lélegzetvételnyi időt sem hagyva a három griffendélesnek. Sarah kirántotta az egyik halálfaló alól a lábát, miközben hárította Amicus felé érkező ártását. Következőleg hatalmas szelet támasztott, ami felkapta a havat és kész hóvihart küldött a sötét mágusok felé. Amíg azok azzal voltak elfoglalva, hogy leküzdjék az időjárást, addig a lány egy ezüst burát vont maguk köré.

− Mikor lettek ezek ennyire jók? – kérdezte feszülten Harry, miközben figyelte, ahogy egy átok lepattan a falról.

− Sokkal összehangoltabbak – bólintott Hermione is Ron mellől.

Sarah nem szólalt meg, csak ugrásra készen figyelte az ellenséget. Mágiájával ismételten Perselus felé nyúlt, aki több tanárral együtt már úton volt feléjük. Hamarosan odaérnek, neki csak addig kell fenntartani a pajzsot.

Azonban, ahogy egy élénkék fénycsóva belecsapódott a burába, azon pókhálószerű repedések futottak végig és rögtön összetört. Azonnal öt másik átok indult meg feléjük, és Sarah hallotta, ahogy Harry és Hermione is fájdalmasan felkiált mögötte. Ő magának sikerült talpon maradnia, hiába keletkezett egy mély vágás a jobb combján.

Elkerekedett szemmel védte magát és a többieket az összetett támadásokkal szemben. A halálfalóknak sikerült őket meglepniük és sarokba szorítaniuk.

Sarah lihegve küldött egy taszító átkot az egyik felé, de rögtön kettő másikat kapott vissza. Így ment ez percekig. Védekezett, támadott és fáradt. Még Voldemortnál sem volt ennyire kimerülve, pedig ott aztán sokfelé kellett figyelnie. De ezek a halálfalók mások voltak. Olyan összhang volt közöttük, amit még nem látott, ráadásul olyan varázsigéket használtak ellene, amit még a tisztalelkű erejével sem volt képes kivédeni.

Éppen kilépett oldalra, hogy elkerüljön egy újabb átkot, mikor egy fekete csóva tekeredett a pálcás csuklója köré. Rögtön úgy érezte, mintha az ereje rohamosan elhagyná, őt pedig legyőzné a fáradtság.

Megingását hamar kihasználták és a jobb csuklója köré is egy ugyanilyen csóva tekeredett. A griffendéles térdre rogyva ejtette ki a kezéből a pálcáját. Rángatni kezdte a kezét, de szorosan tartották. Hamarosan egy a nyaka köré is tekeredett, amitől végképp elhagyta minden ereje.

Bepánikolva próbált szabadulni, de még csak a forrásához kötődő fonalat sem érezte. Mintha elvágták volna.

− Végre! – rikkantott fel győzelemittasan Bellatrix és tapsikolva közelebb ugrált hozzá.

Sarah dacosan nézett fel a nőre, aki mint valami kislány ugrabugrált körülötte. Aztán hirtelen megmerevedett. Arcán a félelem jelei suhantak át és elkerekedett szemmel pillantott le az előtte térdelő lányra.

A griffendéles értetlenül nézett vissza rá. Ő semmit sem érzett a fáradságon kívül. A következő pillanatban azonban megértette Bellatrix félelmének okát.

Perselus Piton fekete halálként robbant közéjük.

A halálfalók újból vérszemet kaptak. Ahogy megpillantották a férfit, aki elárulta őket, rögtön rátámadtak. Sarah nyakáról eltűnt a fekete béklyó, de a két oldalán még mindig ott állt egy-egy halálfaló, így Perselusnak négy halálfalóval kellett szembenézni.

A férfi derekasan állta a sarat, míg Sarah újabb próbálkozást tett a szabadulásra. Mindhiába, mert a két halálfaló erősen tartotta. És a lány fáradt. Olyan gyorsan hagyta el az ereje, hogy lassan már a fejét is alig tudta megemelni.

Fogalma sem volt, mivel győzték le, de itt volt az újabb bizonyíték, hogy ő sem volt mindenható. Ő is sebezhető volt, nem is kicsit.

Hallotta a felerősödő kiáltásokat, ahogy a többi tanár is becsatlakozott a csatába. Érezte, ahogy az egyik oldaláról eltűnik a fogvatartója, ő pedig rögtön úgy érezte, mintha visszatért volna belé egy kis élet.

Megragadta a pálcáját és maradék fogvatartójára szegezte.

− Petrificus totalus – suttogta. A halálfaló azonnal hátradőlt, és ezzel a bűbáj is megszűnt, ami lekötötte.

Azonnal elöntötte a mágia és a Perselus felől érkező érzelmek tömkelegei.

Felpillantott a férfire, aki megérezte, hogy figyeli, mert azonnal találkozott a pillantásuk. Sarah megpróbált felállni, de még mindig roppantul gyengének érezte magát és a lábán lévő seb is erősen vérzett.

− Még nincs vége! – hallotta ekkor Bellatrix fenyegető hangját, mire azonnal a nőre kapta a fejét. Bellatrix halált ígérő pillantással figyelte, majd a következő pillanatban elhoppanált Amicussal és a maradék három halálfalóval. Egyedül az az egy maradt ott, akit Sarah fagyasztott szoborrá.

Ahogy megszűnt a veszély, a lányból mintha a maradék erőt is kiszívták volna. Előredőlt és még arra sem volt ereje, hogy megtámassza magát a kezével. Arccal bukott a hóba.

A hideg azonnal szúrni kezdte forró bőrét, de ez legalább azt jelentette, hogy magánál volt. Aztán ismerős karok fonódtak köré, és ő megnyugodva hagyta, hogy Perselus felemelje és mellkasához vonja.

− Tudják – szólalt meg vacogó fogakkal Sarah. – Tudják, hogyan győzzenek le.

− Ne beszélj most – mormogta halkan Piton a halántéka körül. – Itt vagyok. Itt vagyok – ismételgette a férfi, miközben még jobban magához húzta a lányt. – Itt vagy.

A boszorka nem igazán tudta eldönteni, hogy a férfi végül kit is akart nyugtatni, de nem is érdekelte. Hagyta, hogy Perselus felemelje és meginduljon vele akastély felé.