Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

13. fejezet

Sarah az utolsó két hetét azzal töltötte, hogy meglátogatta a családját és barátait. Ez alatt a két hét alatt, egyáltalán nem beszélt Perselussal és nem is írtak egymásnak. Hiányzott neki a férfi, nélküle újra visszatértek a rémálmok, amik azt eredményezték, hogy hiába volt nyugodt és szeretetteljes környezetben, attól még sötét karikák ékeskedtek a szeme alatt és fáradtabb volt, mint előtte.

Így nem volt csoda, hogy ő volt az első, aki már tűkön ülve várta a Roxfort expressz indulását. Egy üres kupéban ült barátai társaságában. Ő ült az ablak mellett, vele szemben Harry, aki mellett Ginny és Hermione ült. Sarah oldalán Ron és Lavender foglalt helyet, akik még mindig nyálasan egymásba voltak gabalyodva.

A lány vetett egy pillantást Hermionéra, aki pont a csókolózó párral szemben ült, hogy lássa, hogyan reagál a barátnője, de az teljesen nyugodtan olvasgatott egy könyvet. Ez egyrészről megkönnyebbültséggel töltötte el Sarah-t, más részről azonban összevonta a szemöldökét tudatlanságában. Ki miatt mondott le Hermione Ronról? Volt egy erős tippje, de meg akarta várni, amíg Hermione önszántából kezd mesélni.

A Roxfortba tartó út jókedvűen telt. Végre mindannyian fellélegezhettek, hogy elmúlt a fejük felől a veszély és lesz egy nyugodt évük. Harryéknek is jót tesz, hogy eltűnhettek a nyilvánosság elől, mivel állandóan a nyakukra járt a Próféta.

− Megye, beköszönök Draconak – állt fel a helyéről fél úton Sarah.

− Ő is visszajött? – kérdezte meglepetten Ginny.

− Igen, szerette volna letenni a vizsgákat és így legalább ő is eltűnik a nyilvánosság elől.

− Kíváncsi vagyok, hány mardekáros tér még vissza – mondta Harry.

Sarah becsukta maga mögött az ajtót és a mardekáros fiú után kezdett kutatni. Út közben egy ötödéves griffendéles neki ment, amivel még ki is békült volna a lány, de a fiú még lenézően oda is vetette neki, hogy vigyázzon már jobban. A pillantásában volt valami, ami rossz előérzettel töltötte el a boszorkát.

A vonat vége felé viszont végre meglelte Malfoyt. A fiú egyedül ült a kupéban és csak arra kapta fel a fejét, mikor a lány benyitott. A komorságot az arcán azonnal átvette a megkönnyebbültség és az öröm.

− Mi a baj? – kérdezte köszönés helyett Sarah.

− Azt hittem, egy újabb diák vagy, aki az orrom alá akarja dörgölni a hibáimat – vont vállat Draco. Sarah keze ökölbe szorult, ahogy leült a fiúval szemben.

− Mégis mi joguk van ezt tenni? – fortyant fel.

− Azt hiszem, visszakapom azt, amit hat év alatt elkövettem ellenük – sütötte le a pillantását a fiú.

A lány szomorúan felsóhajtott és hátradőlt az ülésen. Talán mégis csak más lesz visszatérni a Roxfortba.

*********

Ahogy leszálltak a vonatról, Sarah érezte, hogy mindenki megbámulja őket. Ugyanekkor ezek a pillantások nem voltak rajongással tele, mint Harryék esetében, hanem gyűlölet és megvetés sugárzott belőlük.

A kastélyig vezető úton sokan beléjük kötöttek és ocsmány szavakkal illették őket. A lány nem értette, mit követett el, amiért így bánnak vele.

Mire felértek, már roppant módon dühös volt. Mágiája vibrált körülötte, ami meghátrálásra késztette a diákokat. Ahogy belépett a Nagyterembe sokan felé fordultak, ő pedig igyekezett tudomást sem venni róluk. Szemét a tanári asztalra vezette és automatikusan Perselust kereste.