Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

15. fejezet

A pár levegő után kapkodva bámult egymásra, de ekkor újra felhangzott a türelmetlen kopogás.

− Menj a laborba – mondta halkan a férfi, amire a lány csak bólintott és hangtalanul lehuppant a földre. Megragadta a cuccait és amilyen halkan csak tudott Perselus magánlaborjába sietett.

Piton megigazította a talárját és vett egy mély levegőt. Ki hitte volna, hogy egyszer majd egy diákot fog bújtatni?

Sietve az ajtóhoz lépett és kitárta. A folyosón Bimba professzor állt. Perselust enyhén meglepte, hogy ott látja, de ez az arcán nem látszódott.

− Igen? – kérdezte vontatottan.

− Áh, Perselus – mosolyodott el a nő. – A kért bubógumók miatt jöttem. Holnap reggel, ha van ideje, akkor akár le is jöhet értük.

− Rendben, Pomona.

A nő még küldött felé egy apró mosolyt, majd egy gyors köszönés után el is szelelt. Perselus becsukta az ajtót és nekitámasztotta a hátát. Nem tudta, hogy hálás legyen-e kollégájának vagy sem. Ha nem kopog be, akkor lehet, hogy még mindig itt lennének Sarah-val és tovább is mentek volna, mint egyszerű csókolózás. Azonban nem itt és nem így akart lefeküdni a lánnyal. Igen, kívánta. Napról napra egyre jobban, de nem akarta bántani. A mai nap túl heves volt, túl sok volt benne az indulat, ami ahhoz vezetett volna, hogy durvábban bánt volna vele, mint szeretne.

Kifújta a benntartott levegőt és a laborja felé indult. Sarah a munkapadnál állt és valamit lelkesen szeletelt. A férfi az ajtófélfának dőlve figyelte, ahogy a griffendéles kifújja a szeme elé keveredett tincset, és néhány csepp sárkányvért tesz a főzetéhez.

− Ehhez a főzethez nem szoktunk sárkányvért tenni – szólalt meg halkan.

− Tudom – bólintott a lány. – De kíváncsi vagyok, hogyan reagál a futkár mérgével.

− Sehogy, mivel a bálnalép miatt az egész egy nagy maszlag lesz – rázta a fejét a férfi és közelebb lépett.

− Igen, de a nyárfaháncs talán semlegesítené őket és erősebbé tenné a bájitalt – döntötte oldalra gondolkodva a fejét Sarah.

− Ez... - Perselus elkerekedett szemmel nézett a lányra és sietve mellé állt. – Ez nem is rossz ötlet.

Árgus szemmel figyelték a főzetet hosszú perceken keresztül, míg az a szokott lila szín mellé kapott egy kis gyöngyházhatást is. Sarah fölé hajolt és maga felé legyezte a felszálló gőzt.

− Jónak tűnik – mondta, de bizonytalanul felé pillantott.

− Ezt egyszerűen kideríthetjük – nyúlt a férfi a talárjához, mire a lány szeme elkerekedett.

− Biztos, hogy nem – felelte hevesen. – Nem fogjuk rajtad kipróbálni!

− Mégis mi baj lehet?

− Hogy mi baj lehet? – nevetett fel cinikusan Sarah. – Mondjuk, szétmarja az egész nyelőcsövedet!

− De nem fogja – mondta teljesen határozottan Piton. A férfi levette a talárját és felfedte a nyakán lévő még mindig eléggé csúnya sebet. Egy cseppentővel felszívott egy keveset, majd a boszorka kezébe adta.

A lány remegő kézzel hajolt felé, miközben vetett egy gyors pillantást a másik szemébe. Perselus félelem nélkül nézett vissza rá. Bízott Sarah-ban, tudta, hogy sikerült a főzet.

A férfi végre megérezte az első cseppet a sebén, amit annak ellenére, hogy nem olyan rég lett kész, hűvösnek érzett. Egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig nem történt semmi. Ez idő alatt Sarah konkrétan kiharapta a száját. De aztán a seb rohamosan gyógyulni kezdett, míg végül csak egy halovány heg maradt. A lány elkerekedett szemmel nézte a folyamatot, még a száját is eltátotta.

− Ez lehetetlen – lehelte elképedten.

Perselus egy tükröt varázsolt maga elé. Az ő szeme is megrebbent, ahogy megpillantotta a heget. A fájdalomnak és a gyulladásnak szintén nyoma veszett. Óvatosan megérintette a heget, de akkor sem érzett semmi különöset, talán egy picit érzékenyebb volt a bőr, de ennyi.

Felnézett a lerökönyödött boszorkára és megszólalt.

− Gratulálok, Miss. Selleck, sikeresen továbbfejlesztette a sebforrasztó főzetet − büszkeséggel a szemében simította a kezét a lány arcára.

******** 

− Tűnj az utamból, szörnyeteg – lökte odébb Edward Prescott, egy hatodéves hollóhátas. Sarah a falnak esett és enyhén felnyögött. Az ereje máris fellángolt és már készült megátkozni a fiút, mikor egy jeges hang süvített végig a folyosón.

− Prescott!

A fiú azonnal megdermedt és rettegéssel a szemében fordult az örvénylő talárral feléjük igyekvő bájitaltanár felé.

− 15 pont a Hollóháttól és három nap büntetőmunka Friccsel. Talán így elgondolkodik, hogyan bánjon az iskolatársaival. – Piton hangja érzelemmentes volt, de Sarah érezte a dühét.

− Ér..értet..tem, pro..fesszor – dadogta, és sietve eloldalgott, de előtte még vetett egy gyűlölködő pillantást a lányra.

− Jól van? – kérdezte halkan a férfi, oda se pillantva a másikra. Az ajka is alig mozgott. El akarta kerülni a túlzott feltűnőséget, elvégre Perselus Piton, aki utálja a griffendéleseket, mikor kérdezné meg bármelyiket is, hogyan érzi magát.

− Megvagyok – biccentett Sarah. – Köszönöm, professzor – mondta, és tovább sietett a könyvtár felé.

A napok így teltek, lökdösték, ócsárolták, néha még a cuccait is megátkozták. Szerencséjére őt magát képtelenség volt, elvégre az ereje akkor is éber volt, mikor ő éppen nem figyelt. Teljesen kitaszított lett, egyedül Harryék és a DS tagok beszéltek vele. Hálás volt azoknak, akik ugyanúgy bántak vele, mint eddig. Ugyanakkor megviselték az állandó bántások. Egyre többször kerülte a társaságokat. A tanórákon kívül szinte nem is jelent meg a közösségben, még az étkezésekre sem nagyon járt. Néha lement a konyhára, hogy ott egyen valamit, de ott is egyre kevesebbet evett, ami meg is látszott rajta. Annyi fogyott, hogy már az egyenruhája is kezdett lógni rajta.

Perselushoz ugyan le-lement, de a legtöbbször csak csendben tanult, házit írt vagy olvasott. Ez is egy ilyen nap volt. Sarah a férfi kanapéján tanult, míg az dolgozatokat javított. Néha hallotta, ahogy felmordul, vagy valamilyen megjegyzést fűz az éppen kezében lévő dolgozathoz.

Mikor az óra háromnegyed tízet ütött, Sarah összepakolta a holmiját és Pitonhoz lépett. Lehajolt hozzá és egy óvatos puszit nyomott a férfi halántékára, hogy ne zavarja meg a javításban.

− Holnap találkozunk – mondta.

− Maradj itt – pillantott fel Perselus.

− Nem akarok zavarni és holnap iskola is van – rázta a fejét a lány.

− Maradj!

A férfi hangja lágy, mégis határozott volt. Perselus nem szokott kérni, de nem is szokott egynél többször valamit ismételni. Sarah meglepetten hátrált egy lépést, de aztán elmosolyodott és bólintott.