Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

26. fejezet

− Azok a béklyók, minden erőmet elszívták és meggátolták, hogy hozzád kapcsolódjak – mondta halkan Sarah.

Futótűzként terjedt az egész iskolában a hír, hogy halálfalók támadtak diákokra. A három jóbarát még mindig a gyengélkedőn feküdt, azonban Sarah nem volt hajlandó bennmaradni. A lábán lévő mély vágást ellátták. Kapott rá egy kenőcsöt, amit pár napig használnia kell, de azonkívül csak egy mély alvásra lesz szűksége. Azt pedig, hol máshol kaphatná meg, mintsem annak a férfinek a karjai között, aki mellett a legnagyobb biztonságban érezte magát. Így, hát, most itt feküdtek Perselus ágyában, a férfi óvón karolta át és még az sem zavarta, hogy a griffendéles, az ő szavaival élve, alvós macinak használja, úgy rá volt csavarodva.

− Régen, mikor még láncra verték a Tisztalelkűeket, különböző varázslatokat és főzeteket használtak, amivel elzárhatták az erejüket, hogy ne tudjanak a gazdáik ellen fordulni – felelte Piton. – De ezek a könyvek már rég elvesztek. Fogalmam sincs, hogyan találhattak ilyet.

− Nem tudom, de így előnyük van velünk szemben. Már pedig ők ölni akarnak, és ezekkel a varázsigékkel könnyen legyőzhetnek minket.

Perselus töprengve bámult fel a mennyezetre. Pontosan tudta, mekkora bajban voltak. Muszáj valamit kitalálniuk, mert nem akarta újra átélni a mai napot.

Abban a pillanatban, mikor elvágták Sarah-tól úgy érezte, mintha ismét meghalt volna egy kis része. Olyan mély rettegés kerítette hatalmába, amit tizennyolc éve érzett utoljára. Aztán, ahogy meglátta felfeszítve a lányt, csak még inkább megrettent. És most, hiába van mellette, hiába érzi a mellkasán a szívdobbanásait, mert még mindig rettegett attól, hogy elvehetik tőle

− Megoldjuk – simított végig a lány oldalán Piton. – Nem fogjuk hagyni, hogy ők nyerjenek!

− Félek, Perselus – motyogta a boszorka.

Ha lehet, a férfi még közelebb húzta magához a griffendélest.

− Nem fogom hagyni, hogy bántsanak – csókolt bele a lány hajába Perselus.

Sarah hálásan nézett fel párjára, majd egy apró puszit nyomot az állára. Egy ideig csendben feküdtek egymás mellett. Mindketten a gondolataik közé merültek. Végül a boszorka törte meg a csendet.

− Honnan tudták, hogy hol leszünk? – szólalt meg értetlenül, mire Piton lelesett rá. – Mármint, oké, az összes újság lehozta, hogy visszajövünk a Roxfortba, de honnan tudták, hogy ma pont Roxmortsban leszünk.

− Talán valaki figyelte a kastélyt – felelte lassan a férfi.

− Nem lett volna az feltűnő? Hiszen mindenki őket keresi.

− Anno Blacknek is sikerült – préselte ki nehezen Perselus. Még mindig nem volt a szíve csücske egyik Tekergő sem, hiába halott már mindegyik.

− Igen, de ő animágus volt. Tudsz valamelyik halálfalóról, aki az lenne? – pillantott fel a férfire Sarah kérdőn.

− Nem, de az nem jelenti azt, hogy ne lehetne valóban az.

− Nos, hacsak nem azok, akkor eléggé lehetetlennek tartom, hogy észrevétlenül hónapokig itt legyenek.

− Nem lehetünk benne biztosak, elvégre egy könyvhöz is hozzájutottak, ami segítségével megleptek minket – vetett ellen Piton.

− Jogos – sóhajtott fel fáradtan a lány. – Kellene nekünk is egy olyan könyv, hogy tudjuk, mire számítsunk.

Perselus nem válaszolt, de egyetértet a griffendélessel. Muszáj volt kideríteniük, hogy mivel állnak szemben.

************

Sarah másnap sietve hagyta maga mögött a pincét, hogy a gyengélkedőre mehessen és megbeszéljék a többiekkel a tegnapi napot, és hogy mire jutottak Perselussal.

Megegyeztek, hogy Harry hétvégente és szabad idejében Ronnal együtt visszatér a Grimmauld térre és az ottani könyveket nézik át. Hermione és ő az itteni könyvtárban állnak neki kutatni, míg Perselus a saját és a Prince kúriában lévő könyvtárukat nézi át. McGalagony professzor is felajánlotta segítségét, sőt a Rendet is riasztották, valamint a DS tagokat is bevonták a dolgokba.

Nem hagyhatták, hogy a halálfalók ilyen módon tovább garázdálkodjanak. Értesítették Kingsleyt is, aki azonnali hatállyal aurorokat állított az iskola köré. Így már Sarah-nak biztonságban kellett volna magát éreznie, de ezek ellenére is rémálmokkal küzdött éjszakánként és minden egyes nap folyton úgy érezte, mintha figyelnék és követnék.

Ha ez nem lett volna elég, akkor még a diákok ellenszenve sem enyhült feléje. A lány egyedül az órákon és a szobájában lelt nyugalmat.

Perselussal napok óta nem tudott beszélni, egyedül a bájital órákon látta. Mindketten erőteljesen kutattak, de semmire sem jutottak.

Senki nem jutott semmire és ez aggasztotta a boszorkát. Hogy férhettek hozzá egy olyan könyvhöz a halálfalók, amiről ők még feljegyzést sem találnak?

A hetek teltek és máris nyakukon volt a karácsony. A kastély teljesen kiürült, csak azon kevés diák maradt ott, aki ott tervezte tölteni az ünnepeket. Harryék is elhagyták a Roxfortot, hogy otthon tovább folytathassák a keresést, de Sarah egy-két napot maradt, hogy segítsen Perselusnak átnézni a maradék könyvet. A szentestét majd ő is Grimmauld téren tölti, ahol az egész Rend megjelenik majd Molly Weasley invitálására. Ott találkozik majd az édesanyjával és az öccsével is, aztán Perselussal és Eileennel a Prince kúriába hoppanál, hogy ott töltse a hátralévő szünetet.

Az egész ötlet, hogy a Prince kúriában töltse a szünetét a férfitől származott, ami meghatotta Sarah-t. Talán butaság volt ennyire előre gondolni, de úgy érezte, mintha a férfi vele tervezné a jövőjét. Az, hogy ennyire ragaszkodik hozzá annak ellenére, hogy ő maga nem egy társasági lény, megmelengette a szívét és csak növelte benne az elhatározást, hogy ő is Perselus mellett akar majd megöregedni. Nem mintha eddig nem akarta volna ezt, de sosem mert nagyon előre tervezni. Mindkettejük felett ott lebegett Damoklész kardja, esélye sem volt arra, hogy eljátsszon a gondolattal, milyen is lenne Perselus Piton mellett élni.

És most megint kezdhetik elölről, de ez más lesz. Ezúttal nem fogja hagyni, hogy a halál beárnyékolja a jövőjüket.