Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

21. fejezet

Sarah villámgyorsan vont fel maga és a közelében állók köré egy pajzsot. Az átok lepattant a pajzsról és a plafonba csapódott. A diákok elkerekedett szemmel fordultak feléjük.

− Mégis mit képzel magáról?! – fakadt ki dühösen Sarah. Mágiája azonnal betöltötte az egész termet és megmutatta, mennyire is fogta eddig vissza magát. – Mi lett volna, ha nem Tisztalelkű vagyok, vagy ha valaki mást talál el? Megölhette volna!

− Maga mit képzel magáról? –kiáltott vissza Harmon. – A tanára vagyok! Magának úgy sem árthat a gyilkos átok, miért kellett volna visszafognom magamat akkor?

− Talán, mert tiltott? – lépett elő Harry mérgesen. – És mert mást is eltalálhatott volna!

A professzor nem törődően legyintett, szürke szemét még mindig a lányra függesztette, majd gúnyos vigyorra húzta az ajkát.

− Büntetőmunka – mondta önelégülten, mire a falak megremegtek. A férfi egy pillanatra meghökkent, még a diákok is ijedten távolodtak el Sarah-tól, aki mérhetetlenül dühösen állt előtte.

− Mégis milyen alapon küldi büntetőmunkára? – vonta kérdőre a férfit Draco.

− Tanárával szembeni tiszteletlenség – vonta meg a vállát Harmon. Újabb rengés futott végig a falakon, de ezt már az egész kastély érezte. A férfi kihívóan felvonta a szemöldökét, ami csak olaj volt a tűzre. Sarah csikorgó fogakkal tett egy lépést előre, de Harry sietve elkapta a karját.

− Ne csináld, Sarah – rázta a fejét a fiú. – Pontosan ezt akarja.

A lány néhány örökké tartó pillanatig meredt dühösen tanárára, majd egyszerűen hátat fordított neki.

− Nem engedtem meg, hogy távozzon, Selleck – mosolyodott el önelégülten Harmon.

Harryék hitetlenkedve meredtek a férfire. Nem akarták elhinni, hogy lehet valaki ennyire hülye, hogy még tovább ingerelje a már így is felbőszült oroszlánt. Tudták, hogy most már csak a szerencse mentheti meg a tanárt Sarah-tól.

− Mindenki kifelé! – kiáltotta el magát Harry, ahogy megérezte a hatalmas löketett, ami a lány felől indult meg. A diákok sikítása elnyomta a falak morajlását.

Hatalmas, fehér fénycsóva indult meg Harmon felé, akinek ekkor először csillant félelem a szemébe. Azonban a varázslat sosem érte el a férfit.

Mintha valaki elzárt volna egy csapot a lányban, a mágiája hirtelen szertefoszlott. Sarah térdre rogyott, ahogy az a hatalmas mennyiségű mágia a testébe lett zárva. Hiába próbált kitörni, valami megakadályozta és nem hagyta, hogy elhagyja a lány testét. Levegő után kapkodva mart a bőrébe, próbálván kétségbeesetten kiáramoltatni a varázserejét.

Egy sötét taláros férfi ért a látóterén belülre. Sarah a sírás határán pillantott fel rá. Körme véres csíkokat mart a bőrébe, de Perselus elkapta a csuklóját és maga felé húzta.

− Mi a fene történt itt? – kiáltotta el magát McGalagony professzor.

− Harmon professzor a gyilkos átkot használta Sarah ellen – mondta Hermione.

McGalagony hitetlenkedve kapta a férfire a szemét, aki furcsa fénnyel a szemében pásztázta az ájulás szélén lévő lányt.

Perselus mágiája szintén felduzzadt dühében, de igyekezett kordában tartani magát, hogy segíteni tudjon Sarah-nak. Sötét szemével végigmérte a remegő lányt, majd az ölébe kapva indult meg sietve.

− El kell innen vinni – vetette oda az igazgatónőnek. – A teste nem sokáig fogja elbírni ezt a hatalmas mennyiségű mágiát. Ahogy a Roxfort sem, ha szabadon engedjük itt – tette hozzá még. Futólépésben haladt a kijárat felé, míg Sarah a karjában némán hullatta könnyeit és kezével szüntelenül magát karmolta.