Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

19. fejezet

Péntek délután Sarah Perselussal együtt érkezett a Prince kúriába a kandallón keresztül. Eileen már várta őket. Sarah alig tudott kilépni a kandallóból, mert a nő konkrétan kiragadta Perselus karjai közül és szorosan megölelte. A lány alig kapott levegőt a csontropogtató öleléstől. Sosem nézte volna ki ebből a törékeny asszonyból, hogy ugyanolyan erős karjai vannak, mint Molly Weasleynak.

− Le vagy fogyva – mondta Eileen, miután eltolta magától. Tüzetesen végigmérte a lányt, majd dorgálóan ráförmedt. – Eszel te lány rendesen?!

− Mikor éhes vagyok – felelte egy szende mosollyal Sarah, mire a nő azonnal tolni kezdte. A griffendéles értetlenül nézett hátra Perselusra, akire az anyja eddig még egyetlen pillantást sem vetett.

− Igen, anyám, én is örülök, hogy látlak – szólalt meg a férfi szem forgatva.

Eileen hátra sem pillantva legyintett.

− Igen, igen – szólt sietve, aztán bosszúsan hozzátette. – Mégis hogy figyelsz te oda erre a lányra?! Tiszta csont és bőr!

− Azért azt nem mondanám – próbálkozott Sarah, de anya és fia is pontosan ugyanazzal a jelentőségteljes pillantással méltatta, így hamar elhallgatott.

− Most szépen megyünk és eszel valamit, drágám – tolta kifelé Eileen. – Perselus addig elintézi a csomagjaitokat. Előkészítettem a szobátokat, gondolom nem lesz baj, ha együtt alszotok – pillantott kérdőn a lányra a nő, amire az megrázta a fejét. – Pompás – csapta össze a kezét és beléptek az étkezőbe.

Eileen lenyomta a lányt az egyik székre és a család manójától ételt rendelt. Közben lelkesen csacsogott neki mindenről, ami csak az eszébe jutott. Kérdezte az iskoláról, érdeklődött a barátairól, jövőbeli terveiről és a kapcsolatukról is a fiával.

Sarah mindenre mosolyogva válaszolt és nem érezte úgy, hogy tolakodó lenne a nő. Élvezte a vele való csajos csevejt, és rá kellett jönnie, hogy mennyire is hiányzott, hogy így beszélgessen valakivel.

Beszéd közben észre sem vette, hogy Perselus mikor csatlakozott hozzájuk, ahogy azt sem, mikor fogyott el a tányérjáról az elé pakolt étel, ami ráadásul nem is volt kis mennyiség. Döbbenten pislogott le az üres tányérjára.

− Örülök, hogy ízlett – csapta össze sugárzó mosollyal a kezét Eileen.

− Igen, köszönöm – felelte még mindig döbbenten a boszorka.

− Perselus, mutasd meg Sarah-nak a házat – intézte szavait a fiának az asszony, aki bár elhúzta a száját, de felállt és megindult kifelé.

Sarah követte a férfit a temérdeknyi folyosón és termen át, miközben hallgatta Perselus magyarázatát a helyiségekről. A legjobban a könyvtár és a labor tetszett neki. A férfi is látta a csillogást a lány szemében, mert itt több időt is eltöltöttek.

− Ez lesz a szobánk – nyitott ki egy ajtót túrájuk végén Piton. A griffendéles egy egyszerű, letisztult szobával találta szemben magát. Hatalmas ablakai voltak, amik a gyönyörű udvarra néztek. A szoba közepén pedig egy baldachinos franciaágy állt, amin legalább öten elfértek volna.

Sarah ámultan lépett be és nézett körbe a szobában.

− Nagyon szép – mondta.

Perselus biccentett és beljebb lépve becsukta maga után az ajtót. Levetette magáról a talárját és az egyik fotelre dobta.

Sarah leült az ágyra és kíváncsian figyelte a felé közeledő férfit. Perselus óvatosan leült mellé és enyhén oldalra biccentett fejjel fürkészte.

− Miért nézel így? – kérdezte halkan a lány, miután a férfi egy ideje már nézte, de nem szólt semmit.

− Nincs különösebb oka – vonta meg enyhén a vállát Piton.

− Zavarba hozol. – Sarah a haja mögé rejtette pirosló orcáját.

− Tudom – bólintott a férfi, majd egy gonosz kis mosolyra húzta az ajkát. – Az egyik kedvenc elfoglaltságom lett.

A griffendéles is elmosolyodott és felnézett Perselusra. Piton figyelte a csillogó tekintetét, amiben minden iránta érzett érzelme ott volt. Láthatta a mérhetetlen szerelmet, amit iránta érzett. Ez olyannyira felmelegítette az ő fagyos szívét, mint ahogy sosem remélte volna. Sosem gondolta volna, hogy majd pont harmincnyolc évesen fogja meglelni azt a nőt, aki képes lesz őt szeretni. Arra meg végképpen nem gondolt, hogy majd ő is viszont fogja szeretni.

A lány füle mögé tűrt egy tincset és közelebb hajolt hozzá.

− Érezd magad otthon – mondta neki, és Sarah kiérezte a gyengédséget a férfi hangjából.

A boszorka szélesebb mosolyra húzta az ajkát és belecsókolt Perselus tenyerébe.

**********

Másnap reggel közösen fogyasztották el a reggelijüket. Perselus a kávéját kortyolgatva olvasta a Reggeli Prófétát, miközben fél füllel hallotta, ahogy az anyja és Sarah arról beszélnek, hogy az ebédet ők maguk akarják megcsinálni.

Az férfi már előre rettegett, hogy mi fog belőle kisülni, ugyanis az anyja hiába értett a bájitalfőzéshez, az egyszerű főzésben borzalmas volt. Sarah-ról még nem tudott nyilatkozni, de nagyon remélte, hogy nem fogják felrobbantani a konyhát. Talán az lenne a legjobb, ha addig ő kivonulna a kertbe.

Igen, ezt fogja tenni, döntötte el magában.

− Borzalmas, hogy még mindig nem kapták el őket – csapta meg fülét az anyja egyik mondata, mire felemelte a fejét és ránézett. Eileen éppen az egyik cikket nézte az újságon, ami a szabadlábon lévő halálfalókról szólt. – Újabb muglicsaládok és mugliszületésűek estek áldozatul. Az a nyavalyás Carson meg csak előadja, hogy mindent kézben tartanak!

− Felesleges olyanon idegeskedned, anyám, amin úgy sem tudsz változtatni – felelte Perselus, de a szeme sarkából Sarah-ra lesett, aki eléggé csendben volt.

− Igen, de legalább azt a nyavalyás nőt elkaphatnák, meg az életben maradt Carrowot, hogy a két kezemmel tudjam őket megölni – morogta dühösen a nő.

Sarah összerezzenve nézett fel rájuk.

− Amicus Carrow életben maradt? – kérdezte és arca sápadt lett. – És Bellatrix is?

Perselus pislogás nélkül meredt az ijedt lányra, majd enyhén biccentett. A boszorka bólintott egyet és visszafordult a reggelije felé.

− Nem érhetnek hozzád – mondta Piton, mert látta, hogy rosszul érinti a lányt.

− Bellatrix már egyszer megölt – felelte csendesen Sarah. – Többször leszúrt. Amicus, pedig tudod mit tett. Ők ketten rosszabbak, mint Voldemort volt. És most már tudják, mi vagyok, és így...

− Nem érhetnek hozzád! – szakította félbe a lányt emelt hangon Perselus. Égő tekintettel nézett az ijedt boszorkára. – Nem fogom hagyni – tette hozzá.

Sarah vöröslő szemmel nézett rá, majd aprót nyelve hunyta le a szemét. Jobban rettegett ettől a két halálfalótól, mint bárkitől a világon. Ráadásul biztos volt benne, hogy mindkét sötét mágus bosszút forral, amiért keresztbe tett nekik.

Egy gyengéd érintést érzett a kezén, mire felnyitotta a szemét. Eileen lágy mosollyal az arcán nézett rá.

− Ne aggódj, kedvesem, nem lesz semmi baj – mondta biztatóul a nő.

Sarah bólintott, de még mindig félt.