Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

14. fejezet

Sajnálom a késést, a gépem szervizben volt. 😔

Remélem, azért nem átkoztatok nagyon! 😉😁

Kellemes olvasást mindenkinek! ❤

Másnapra a férfi valóban elintézte a különszobát, így Sarah még aznap átköltözhetett. A hétvégére kimenőt kapott, hogy be tudja szerezni a tönkrement dolgait. Addig azonban Ginnytől és Hermionétől kért kölcsön ruhákat.

Fogalma sem volt, miből fog mindent megvenni, hiszen nem igazán bővelkedett a pénzben. Az édesanyja ugyan dolgozott, de minél előbb szeretett volna egymaga talpra állni és elköltözni Harryéktől, aki befogadta őket. Tőle sem kérhetett pénzt, így maradt az a kevés, amit tavaly költőpénznek kapott, de esélye sem volt elkölteni.

Az órákkal eddig nem volt baja, egyedül SVK-n érezte úgy, mintha állandóan figyelnék. William Harmon valamiért rossz érzést váltott ki belőle, de ezt igyekezett megtartani magának, mivel a többi diák mind egytől-egyig odáig volt érte. És Sarah amúgy is jelenleg teljes ellenszenvnek örved, csakúgy, mint Draco Malfoy.

Talán bájitaltanon érezte magát egyedül nyugodtnak. Perselus ugyanúgy viselkedett vele, mintha ő is csak egy lenne a diákjai közül, azt leszámítva, hogy kevésbé volt harapós vele szemben, mint a többiekkel. Bár ebben Sarah szerint az is közrejátszott, hogy a férfinek nem tetszett, ahogy a többi diák vele bánt. És itt valóban senki sem mert még csak megszólalni, nemhogy megsérteni a boszorkát.

Sarah péntek délután Perselus irodájából indult, akivel még előzőleg megbeszélte, hogy mikor megy. A férfi nem tartózkodott ott, mert máris büntetőmunkát felügyelt, de megmondta a lánynak a jelszót, így az szabadon közlekedhetett.

Nem maradt sokat el. Csupán a legszükségesebb dolgokat szerezte be, ami három nagyobb szatyorba bele is fért. Ezeket nem is kicsinyítette össze, hanem a kezében vitte. Mikor Perselus meglátta, felvont szemöldökkel emelkedett fel az asztala mögül.

− Annyi mindent vettél, hogy már lekicsinyítve sem fér bele a zsebedbe? – kérdezte.

Sarah kipirultan fújta ki a haját az arcából, miközben enyhén szégyellve magát tette maga mögé a szatyrokat.

− Nem, ennyi az összes – mondta elkerülve a férfi tekintetét.

− Tértágítót tettél rájuk? – lépett közelebb Piton.

− Nem – felelte halkan a lány. – Tényleg ennyi, amennyit látsz.

− Nem azt mondtad, hogy minden cuccod tönkrement? – kérdezte a férfi és igyekezett a boszorka szemébe nézni, de az minduntalan kerülte a pillantását.

− De.

Perselus összevont szemöldökkel nyúlt Sarah álla alá és emelte fel, hogy a szemébe tudjon nézni.

− Miért csak ennyi holmit vettél, Sarah?

A griffendéles egyre sűrűbben pislogva lépett hátra.

− Én... - kezdte. – Nekem...

− Nincs pénzed? – kérdezte halkan a férfi ügyelve arra, hogy a lány semmi olyan érzelmet ne érezzen ki a hangjából, ami azt sugallná felé, hogy lenézi miatta. Ami egyáltalán nem volt így, számára akkor is az a nő marad, akit szeret, legyen gazdag vagy szegény.

Sarah lehorgasztotta a fejét és csüggedten megrázta.

− Miért nem szóltál? – lépett közelebb a lányhoz és gyengéden a csuklóján keresztül megfogta a kezét. – Adtam volna.

− Nem fogadhatom el, Perselus – suttogta Sarah. – Az a te pénzed és nem akarom, hogy úgy érezd, kihasznállak, vagy hogy el kell tartanod.

− Ezt most rögtön verd ki a fejedből – emelte fel szigorúan a hangját Piton. – Egyiket sem teszed, meg vagy szorulva, én pedig segítek. Nem tehetsz arról, hogy minden cuccod odalett. Most szépen visszamegyünk az Abszol útra és megvesszük a dolgokat, amikre szükséged van!

− Ígérem, hogy visszaadom – mondta halkan a boszorka.

− Nincs rá szűkségem – legyintett Perselus. – Évek óta halmozódik csak és az örökségem is ott van. Nem fog hiányozni ez a pár galleon.

További válaszra nem is várva konkrétan visszatuszkolta a lányt a kandallóba. Sarah-nak fogalma sem volt, hogyan fogja meghálálni a férfinek a segítségét. Igyekezett mindenből a legolcsóbbat választani, de egy idő után Perselus rájött és csak azért is a legdrágábbat vette neki.

A nap végére a griffendélest a sírás kerülgette. Egy kisebb vagyont költöttek rá, amiről fogalma sem volt, hogyan fogja visszaadni.

Persze, a férfi észrevette, hogy a lány kellemetlenül érzi magát, de azt akarta, hogy mindene meglegyen. Mikor visszaértek az irodájába és Sarah egy halk köszönöm után el is akart tűnni, sietve megragadta a karját és az íróasztala és a teste közé szorította. A boszorka megszeppenten pillantott fel rá, amit a férfi kihasználva nézett mélyen a szemébe.

− Emlékszel, mit mondtam? – kérdezte lassan. Mikor Sarah értetlenül összeráncolta a homlokát folytatta. – Az enyém vagy, hozzám tartozol. Tudom, hogy ez neked szokatlan, de az aranyvérűeknél a család nő tagjai sosem dolgoznak. A férfiak dolga, hogy megteremtsék az anyagi javakat, míg a nőké, hogy az otthon kényelmét nyújtsák a családtagoknak.

− Ezzel most arra akarsz célozni, hogy legyek háztartásbeli? – vonta össze a szemöldökét a griffendéles és a szemében düh lobbant.

− Nem – rázta a fejét Perselus. – Tudom, hogy sokkal többre vagy hívatott, mint holmi takarítás és főzőcskézés. Ezzel azt akarom mondani, hogy a családom anyai ágról az egyik legősibb aranyvérű család a varázslóvilágban, és így rám is átragadtak olyan dolgok, amik ellen hiába is akarnék küzdeni már képtelen vagyok levetkőzni. Ezek közé tartózik az is, hogy azt akarom, hogy biztonságban legyél. Legyen az bármilyen, testi, lelki vagy anyagi. Ez velem jár, Sarah. – A lány lehunyta a szemét, mikor meghallotta a férfi ajkai közül a nevét. Olyan ritkán mondta ki, de mikor megtette, mindig átjárta a borzongás. – Ha ezzel nem tudsz együtt élni, akkor nincs miről beszélnünk – lépett hátrébb Perselus.

Egy percre mély csend telepedett rájuk. Sarah elképedve nézett a férfi szemébe, akinek az arcáról határozottságot tudott leolvasni.

− Te komolyan azt hiszed, hogy emiatt elhagynálak? – csattant fel hirtelen a lány. – Igen, kellemetlenül érzem magam attól, hogy ennyi pénz költöttél rám, de ez átmeneti! Amint végzek a sulival és lesz munkám, visszaadom!

− Akkor nincs is miért rosszul érezd magad – lépett hátra Piton.

Sarah feszülten állt és Perselus is tartózkodóan fonta keresztbe a karját a mellkasa előtt. Egymás szemébe nézve azon versenyeztek, ki fogja előbb térdre kényszeríteni a másikat. Azonban egyikük sem tűnt úgy, mintha megadná magát.

Aztán mindketten egyszerre nyúltak ki a másikért és ragadták meg. Ajkuk hevesen csattant a másikén és itt most nyoma sem volt a gyengédségnek. Marták, harapták a másikat, küzdve a dominanciáért, ami hol az egyiknél, hol a másiknál volt.

Perselus megragadta a lány csípőjét és a csókot egy pillanatra sem megszakítva, feltette az asztalra. Kezét a boszorka combjára vezette és széttárta, hogy kényelmesen közé férkőzhessen.

Sarah követelőzve rántotta magához még közelebb a férfit a hajánál fogva, míg másik kezét a nyakának ép felére vezette és enyhén belemélyesztette a körmét, amitől a férfi belemorgott a csókba.

Egyre jobban kezdtek belemelegedni, és Sarah máris érezte, hogy egyre nedvesebb lesz odalent. Az ölét előrébb tolta a férfiéhoz, de ekkor hangos kopogás riasztotta szét őket.