Tisztalelkű sorozat 3 - Lelkek békéje

17. fejezet

Másnap Perselus a szokottnál kipihentebben kelt. Nem volt rémálma és egészen ellazultnak is érezte magát. Tudta, hogy ennek Sarah-hoz van köze és a tegnap esti kis mutatványához.

A griffendéles mellette még édesdeden aludt. Nem igazán volt szíve felkelteni, hiszen tudta, hogy a lány is annyit aludhat, mint ő, ha nem kevesebbet. Azonban, ha nem akartak elkésni, akkor muszáj lesz felkelniük.

Átkarolta a lányt és a nyakába csókolt. Sarah mormogni kezdett és még jobban a párnába fúrta az arcát.

− Csak öt percet, Perselus – mondta tompán a párnától.

− El fogunk késni.

− Nincs első órám – jött a válasz, mire a férfi összevonta a szemöldökét.

− Már hogyne lenne – felelte bosszúsan. – Méghozzá velem!

− Nem lehetne, hogy... - fordult felé kérlelően a lány, de Piton még azelőtt nemet mondott, hogy be tudta volna fejezni a kérdést. Sarah lebiggyesztett ajkakkal nézett fel a férfire, aki kérlelhetetlennek tűnt. Végül a boszorka megadóan felsóhajtott és kibontakozott az ölelő karok közül.

Perselus figyelte, ahogy a lány összeszedi a cuccait és bevonul a fürdőbe. Már tegnap is észrevette, hogy sokat fogyott, de most jobban meg tudta figyelni. Muszáj lesz szólnia a manóknak, hogy minél táplálóbb ételeket adjanak neki, különben teljesen csont és bőr lesz.

Sarah szinte az utolsó pillanatban esett be bájitaltanra. Piton éppen akkor nyitotta ki a tanterem ajtaját, mikor odaért. Hamar be akart állni a sorba, de egy mardekáros lány kigáncsolta, ő pedig hatalmasat csattanva érkezett a földre. Olyan szerencsétlenül esett, hogy a csuklója megrándult. Ennek ellenére összeszedte magát és igyekezett nem kimutatni a fájdalmát.

Draco azonnal mellé guggolt és segített összeszedni a cuccait, aztán felhúzta a földről.

− Köszönöm – mondta halkan Sarah. Bal kezét igyekezett a talárjába rejteni.

− Befáradnának még ma? – csattant dühösen Perselus hangja, amire a griffendéles összerezzent.

Draco kérdőn nézett rá, de ő csak megrázta a fejét és bement a terembe.

*********

Perselus fortyogott a dühtől. Égető pillantással figyelte, ahogy Sarah összeszorított foggal kényszeríti mozgásra a bal kezét. A talárja takarta, de így is tudta, hogy valószínűleg már most fel van neki dagadva.

Legszívesebben jól megbüntette volna azt a lányt, aki kigáncsolta, de az túl feltűnő lett volna. Máskor is történt már ilyen és akkor nem tett semmit. Nem adhat okot a gyanúra. De cserébe mufurc módon olyan dolgokat kérdezett a lánytól, amikről annak fogalma sem volt. Már így is megszeppenten nézett, amiért őt pécézte ki magának.

Most pedig itt ül az asztalánál és figyeli, ahogy Sarah még sérült kézzel is jobb főzetett csinál, mint Weasley és Longbottom együttvéve.

− Ha még egy darab aszfodéloszt tesz az üstjébe, Weasley, akkor garantáltan szét fogja marni azt – szólalt meg vontatottan. Felemelte a pálcáját és egyetlen intéssel eltűntette a fiú kotyvaszát. – Értékelhetetlen.

Ron elvörösödve toporgott a helyén, majd dühösen pakolni kezdett.

Az óra vége előtt már ott sorakozott az összes tanuló főzete, már akiét bele lehetett tenni a fiolába. A férfi lebecsmérlően mérte őket végig, majd ugyanezzel a pillantással megajándékozta a diákokat is. Örömmel konstatálta, hogy a legtöbben lesütötték a pillantásukat.

− Ha öt embernek meg lesz a RAVASZ vizsgája, akkor talán sokat mondok – mondta lekezelően. – De hát a maguk jövője – sóhajtott fel színpadiasan és megvonta a vállát. – Azt csinálnak, amit akarnak. Nem érdekel, ha megbuknak a vizsgán, de – villant meg a szeme. – itt elvárom a minimumot. Szóval most szépen mindenki elmondja, hogy mit is rontott el a főzetén.

Néhány diák képtelen volt visszafojtani az elgyötört nyögését, mire a férfi felvonta a szemöldökét és dühösen felcsattant.

− Továbbá négy tekercses házi feladatot írnak egy általuk választott hozzávaló felhasználásáról a bájitalokban!

A diákok elkeseredetten pillantottak egymásra.

− Akkor kezdjük mondjuk Longbottommal – függesztette a szemét a reszkető fiúra Piton.

Nem értette, hogy állhatott ki ez a fiú Tudjukki és a többi halálfaló ellen, mikor tőle úgy remeg, mint a kocsonya. Azonban ez enyhe elégedettséggel töltötte el.

Mikor eleget gyötörte a fiút, áttért Potterre, majd Weasleyre, akik szintén alig tudtak valami kinyögni. Gangert a felénél átugorta, nem volt kíváncsi az okoskodására. Dracot és Sarah-t kihagyta, hiszen nem volt hiba a bájitalukban, majd a többi mardekárost kezdte kérdezgetni.

Ameddig ő a többieket kínozta, addig Sarah óvatosan elővette a pálcáját és a sérült csuklójára bökött vele. Elmormolt egy varázsigét és máris megkönnyebbülten tapasztalta, hogy a fájdalom alábbhagy a kezében.

− Professzor, kérem – emelte fel hirtelen az egyik mardekáros a kezét.

− Igen, Mr. Adams? – pillantott rá a tanár.

− Selleck pálcát használt – mutatott a griffendélesre kárörvendő vigyorral az arcán a fiú.

Mindenki a lány felé kapta a fejét, aki beletörődötten felsóhajtott.

− Valóban? – vonta fel a szemöldökét Perselus és sötét tekintetét a boszorkára függesztette. Sarah csüggedten bólintott, mire a férfi ciccegve felállt a helyéről. – Attól tartok Miss. Selleck, hogy kénytelen leszek büntetőmunkát adni önnek, és 20 pont a Griffendéltől. Este várom az irodámban!

− Igen, professzor – hajtotta le a fejét a boszorka.

− Elmehetnek – intett a férfi.

A tanulók hipersebességgel pakoltak össze és tűntek el a teremből.

− Mégis, hogy jutott eszedbe varázsolni pont Piton óráján? – lépett mellé Hermione és dorgálta meg.

− A csuklómat tettem rendbe – felelte halkan Sarah, miközben magához ölelte a könyveit. – Megütöttem, mikor elestem.

Hermione elcsendesülve nézett rá, majd bűnbánóan a vállára tette a kezét.

− Ne haragudj – mondta, de Sarah csak megrázta a fejét és a következő órájára indult.