Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

19. fejezet: Bizalom

Michael, az arkangyalok vezetője nagy dilemma előtt állt, egyszer az életében, nem tudta mi a helyes döntés.  Ő volt mindenki számára a biztos pont, aki mindig tudta, hogy mit tegyenek, ha gond adódott, azonban amikor saját maga valamint annak a lánynak lenne szüksége az ő eszére, aki oly fontos volt számára egyszerűen kudarcot vallott. Bármennyire is igyekezett valamit kitalálni arra vonatkozóan, hogy mit kéne tennie Cassandra családjával kapcsolatban, nem tudta mi a helyes döntés. 

A kedvese a barátja, Lucifer egyik démonlordjának a lánya, és ha elhallgatja azt, amit nem olyan rég megtudott, akkor az árulás lenne vele szemben, hiszen Lucifernek minden démonlordja egyformán fontos. Épp ezért kellene elmondania, hogy annyi év után végre előkerült Lilith Úrnő lánya. Azonban, mégis visszatartotta őt az a  tudat, hogy ha elmondja, akkor lehet az úrnő többet nem engedi ki a kastélya falai közül és újra abban a börtönben kéne élnie, mint ahogy az összes árnydémonnak. 

Michael pedig akkor soha többé nem láthatná, mert Lilith bármennyire is hálás lenne neki, hogy visszavitte a lányát, nem engedné többet a közelébe, ha megtudná, mennyire szoros a kapcsolatuk. Az egy dolog volt, hogy Michael és Lucifer barátok voltak, és emiatt a Pokol Uralkodója megtiltotta az összes démonlordnak, hogy bántsák az arkangyalok vezetőjét, azonban ettől még Lilith számára ugyanolyan ellenség volt, ami azt jelentette, hogy többet nem láthatná Cassandrát. 

Emiatt esett nehezére beleegyezni abba, hogy a lány megismerhesse az anyját, mert tudta mire számíthat a démoni asszonnyal kapcsolatban. Szerencsére azonban haladékot kapott, mert a kedvese beleegyezett abba, hogy előbb Xavier-el találkozzon, aki Lilith Úrnő elsőszülött fia volt, lényegében a klánjuk trónörököse, de a férfi nem mutatott hajlandóságot arra, hogy visszatérjen a klánhoz. Michael tudta miért, hiszen maga Xavier mesélte el, hogy lényegében ő az, aki miatt Amara eltűnt, mert ő kérte meg Servian-t, hogy bújtassa el imádott húgát. 

A főangyal ezért titokban hálás is volt a hercegnek, hiszen, ha ő nem tette volna azt, amit tett, akkor ő és Cassandra nem találkozott volna, az pedig borzalmas lenne. A lány nélkül el se tudná képzelni az életét, ő volt a melegsége, a fénye, a reménye és a lelke. Abban bízott, hogy ezt az Úr is megérti és áldását adja a kapcsolatukra. 

Michael eddig jutott elmélkedésében, mert a lány, akinek sorsa a fejében járt frissen lezuhanyozva lépett ki a fürdőből és érdeklődve nézett a férfira, aki az ablak párkányán ült. A férfi a hang felé kapta fejét és a látványtól úgy érezte megint beleszeretett Cassy-be. Egyszerűen túl szép volt, hogy igazi legyen és olyan üde, mint a friss zápor, ami hosszú szárazság után képes felélénkíteni a természetet. Így érezte ő is magát. Eddig borús gondolatai voltak, de ahogy újra meglátta a lányt, a lelkébe visszaköltözött a tavasz.

- Édes, minden rendben? - kérdezte a lány ráemelve gyönyörű íriszeit és ahogy nedvességtől fénylő  ébenfekete haját egy törülközővel szárította lassan elindult az arkangyal felé. 

Michael csupán bólintani volt képes, majd a hozzálépő lány derekát gyöngéden átkarolta és nyakához bújva belélegezte bódító illatát, amitől mindig elveszítette a fejét. Régen úgy hitte volna, hogy a lány démoni bűbájt vetett be ellene és megpróbált volna mindenféle módszerrel ellenállni neki, de ma már nem érdekelte az se, ha a lány meglátta sebezhető arcát. Cassandra az övé volt. 

A lány gyengéden simogatta az angyal haját, miközben az ő vállán pihentette a fejét.  Nem értette mi történt az alatt a pár perc alatt, míg a zuhanyzóban volt, de láthatóan valami miatt nagyon szenvedett a férfi, ezért csak ölelte és simogatta őt. Ez láthatóan megnyugtatta Michael-t, ezért tovább folytatta a lágy simogatást.