Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

8. fejezet: A démoni külső alatt rejtőző szív

Cassandra már egy órája csak az alvó Michaelt nézte, aki egyre rosszabbul nézett ki. A fény arkangyaljaként bizonyára tényleg megviseli mások megbüntetése, de nem hitte volna, hogy ennyire. Látható volt, hogy még álmában is szenvedett, mert egyre kapkodóbb volt a lélegzete és magában motyogott értelmetlen zagyvaságokat, aminek a felét nem értette, mert angyal nyelven beszélt. 

A lány nem tudta hogy segíthetne rajta, csak azt tudta valamit tennie kell, mert nem volt normális az, ami a férfival történt. Ahogy mellette feküdt és testével ölelte őt, érezte, hogy Michael teste egyre forróbb és egyre jobban izzad a ruha alatt. 

- Édes, egyre rosszabbul festesz, ez nem tetszik nekem - simítja ki a férfi izzadt haját a homlokából. - Hogy segíthetnék rajtad, hiszen nem tudok semmit az angyalokról. Nem tudom, miféle gyógymódotok van ilyen esetekre, ami lehet nem is természetes. Legalább kinyitnád a szemed és elmondanád, hogy segíthessek rajtad - simogatta meg Michael arcát ami nedves volt az izzadtságtól.

Michael azonban nem reagált a kedves szavakra, továbbra is csukott szemmel remegett és hánykolódott az ágyon. Cassandra nem tudta mit tehetne, hogy a férfi jobban legyen, míg eszébe nem jutott Jenny, a barátnője, aki ugyebár boszorkány és ráadásul Orákulum is. Bizonyára tudja hogy gyógyíthatna meg egy angyalt, aki ilyen furcsa állapotba került.

Na, de a baj az, hogy a lány messze van jelenleg, hazautazott a családjához, mert a nagyanyja halálos beteg lett. Cassandra már feladta volna a reményt, mikor eszébe jutott az a kristály, amit Jenny adott neki arra a célra, hogy ha baj van, nyugodtan hívhassa azon. 

- Mindjárt visszajövök, édes, ne aggódj rendbe hozlak téged - csókolta meg lágyan az ajkait, majd kipattant az ágyból és az egyik szekrényhez ment, ahonnan egy kék színű kristályt vesz elő. 

Leül a kristállyal  a kezében a földre és törökülésbe rakja lábait, majd lehunyja szemét és gondolatban elmondja azt a varázsigét, amit Jenny mondott neki. A kristály pár pillanat múlva felvillan és Cassy kinyitva szemét meglátja benne a mosolygó barátnőjét.

- Hali, csajszi - integet Jenny és Cassandra leteszi maga elé a kristályt, majd boldogan visszainteget a barátnőjének. - Mi újság? Miért hívtál? Baj van, ugye?

- Igen, nagy baj van, és a segítségedet szeretném kérni, mert tanácstalan vagyok és nagyon félek. Michael nagyon rosszul van és nem tudom hogy gyógyíthatnám meg. Te boszorkány vagy, jobban ismered a varázslényeket, mint bármelyikünk is. Biztos, tudsz segíteni nekem - mondta Cassandra és Jenny érdeklődve nézett rá, jelezve neki, hogy ha tud, akkor segít. - Michael megbüntetett néhány angyalt  és most emiatt, magas láza van, remeg, össze-vissza beszél álmában és ez csak egyre rosszabb lesz. Tudsz segíteni? - nézett rá reménykedő arccal.

- Hm. Annyit mondhatok, hogy Michael, ugyebár a fény angyala, ami annyit jelent, hogy mindenféle erőszakos dolog az ő lelkében fájdalmat okoz, hiszen ő arra született, hogy védelmezze a gyengéket, nem arra, hogy megbüntesse őket - sóhajtott Jenny és a démon lány arra gondolt, hogy vajon a szülei meggyilkolása után is ilyen állapotba került-e. - Egyelőre annyit tanácsolhatok, hogy nyiss ki minden ablakot a szobában, hogy minél több fény jusson be. A kezébe tedd ezt a kristályt, aminek olyan ereje van, hogy még több fényt juttathat a szervezetébe. 

- Na és mit csináljak a lázával? - kérdezte barátnőjét Cassy hátranézve a férfira.

- Azt amit az embereknél szokás. Vesd le az átizzadt ruháit,  hideg vizes borogatást tegyél rá, majd takard be jó melegen - sorolta a tenni valókat a boszorkány.

- Rendben, ezt fogom tenni. Köszönöm, Jenny a segítséget - mosolyog barátnőjére a démonlány. 

- Várj, miért Michael büntette meg azokat az angyalokat és miért nem Sariel, hiszen ő a Büntetés angyala? - kérdezte döbbenten Jenny.