Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

21.fejezet: Cassy apja

Michael és vegyes társasága farkasszemet nézett a tőlük nem messze álló villám démonnal, aki azzal a szándékkal jelent meg, hogy testvéreit elvigye. Az arkangyal attól a naptól fogva ismerte a villám démon fivéreket, Eligort és Astaroth-ot mióta azok ketten Lucifer-hez kerültek. Michael is vele volt akkor mikor a Pokol Ura a kietlen, száraz és lidércektől hemzsegő vidéken talált rá a két démonra, akiket nagybátyjuk hagyott ott.

Tudnivaló volt, hogy a villámdémonok egy bizonyos kor betöltése után kirakják ivadékaikat, hogy azok egyedül gondoskodjanak magukról. Ez amolyan beavatás volt avagy próba, ki hogy hívja, de a lényege, hogy ebből derült ki a démoni ivadéknak joga van-e a klánban élni. Ha szerencsésen túlélte, bizonyította rátermettségét és klánban élni való jogát. Viszont aki súlyosan megsérült, azt kivetették maguk közül, tudva hogy úgyis meghal előbb-utóbb. Ha szerencséjük volt ezen démonoknak, akkor valaki rájuk talált és megmentette az életük.

Ez volt a sorsa Eligor-nak és Astaroth-nak is. Bár ők mondhatni elég későn részesültek abban, hogy szüleik kitegyék őket a beavatásnak, ráadásul nem is ők, hanem apjuk testvére tette ki őket, természetesen mint később kiderült, szüleik kérésére. Eligor akkor volt száz éves és épp az "Adtritio" néven ismert a démoni fajra jellemző szint lépés, avagy fejlettségi erőlépés fájdalmaitól szenvedett. Emiatt annyira legyengült, hogy nem tudott ellenkezni, mikor nagybátyja megragadta őt. Astaroth ellenben csak ötven éves volt, ami a démonok körében csupán baba kornak számított, de lényegében ebben a korban tették ki a villámdémon ivadékokat a próbára, így nála ez nem volt meglepő.

Amikor Lucifer és Michael rájuk lelt, olyanok voltak, mint az elvadult állatok. A bukott angyal magával vitte őket a palotába, igaz elszenvedett néhány harapást, de nem akarta otthagyni őket. Csupán hosszas napok, avagy inkább hetek fáradtságos munkájának és kitartásának köszönhette, hogy végül a két démon közeledni kezdett felé és végül megnyílt.

Lucifer végül elvitte a két fiút a villámdémonok területére, ahol abban a látványban részesültek, hogy minden egyes démont kivégeztek. Minden nő, gyerek, idős és fiatal férfi holtan feküdt a porban. Egyetlen démon se maradt életben. Senki, aki elmondhatta volna mi történt.

Eligor és Astaroth maradt az utolsó villámdémon. Vicces, hogy mindez azért történhetett meg, mert a fiúk nagybátyja eltávolította őket a városból. A fiúk ezáltal általa megmenekültek.

Michael végig gondolva a két ifjú démon életét rájött, hogy semmilyen nyom nem volt arra vonatkozóan, hogy lett volna egy testvérük. Ennyi évszázad elteltével kizárt, hogy ne akarta volna megismerni fivéreit, holott most azzal a szándékkal érkezett, hogy elvigye őket. Nem tudta ezt mégis mire vélje.

- Azt mondod, hogy Eligor és Astaroth a testvéred? - lépett lassan előre Michael és nyugodtan szemmel tartva a démont elindult feléje. Amaz ráemelte zöld szempárját, ami az egyetlen bizonyítéka volt, hogy esetleg valóban a villámdémon fivérek rokona lenne. A két fivérnek szintén ilyen szeme volt. - Miből gondolod, hogy ezt el is hisszük neked, démon? Nagyon régóta ismerem a fiúkat, és soha említést sem tettek, hogy lenne még egy fivérük. Esetleg, Katy, te tudsz erről valamit? Elvégre te mégis közelebb állsz hozzá.

Az arkangyal megállt és fejét a hercegnő irányába fordította. A lány elgondolkozott a kérdésen, majd megrázta fejét.

- Astaroth soha nem mondta, hogy Eligor-on kívül lenne egy másik bátyja - válaszolt a rózsaszín hajú lány kezeit összefonva melle alatt. - Tudod, nagyon jóban vagyok vele. Sose hazudna nekem - nézett egyenesen Klepoth szemébe. Annak ismerős szempárja borzongatóan hatott rá, főleg mivel a férfi úgy tekintett rá, ahogy Astaroth talán sose fog. Szinte már úgy nézett rá, mint egy éhes ragadozó, aki épp arra készült, hogy becserkéssze áldozatát.