Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

13. rész: Tanács egy jó baráttól

Michael, miután az Úrtól elköszönt és elhagyta az Isten Csarnokát, nem tudta mégis hova mehetne, mit tehetne, hogy a szívében rejlő fájdalom, ami egyre erősebben égett a mellkasában, amit az árulás miatt érzett. Azaz árulás, amit Cassandra tett ellene és a szerelme ellen semmilyen más fájdalomhoz nem hasonlítható.

Még akkor se érzett ilyet, mint amikor az ereje annyira legyengült, hogy szinte mozdulni se tudott. Még akkor se érzett ilyet, mint amikor a fényt megvonták tőle és egy sötét cellába zárták. Nem volt semmihez hasonlítható ez a fájdalom. Innen látszott, hogy neki, a Főangyalnak valóban feltörték a szívére helyezett pecsétet, hiszen csakis azok érezhettek egyáltalán valamiféle érzelmet is, akik megtalálták valakiben az igaz szerelmet.

Na, de miért pont egy démonban találta meg a lelki társát? Miért pont olyan valakibe szeretett bele, aki csupán valamilyen bosszú miatt találkozott vele és került közel hozzá? Miért olyan lány az ő párja, aki lehet semmiféle szerelmet nem érez iránta, csupán mindent megjátszott? Miért?

Talán ez az ő büntetése, amiatt hogy annyi démont elpusztított. Pont az ellenségébe szeretett bele, ami a lehető legrosszabb volt, tekintve, hogy Cassandra talán elhozhassa a világ pusztulását.

Ha ő még mindig ugyanaz a férfi lenne, mint amikor még nem voltak érzései, azért az árulásért, amit a lány tett ellene, most keservesen meglakolna. Kérdezés nélkül odamenne hozzá és kardját átszúrná törékeny testén megakadályozva, hogy a lány ne hozhassa el az Apokalipszist.

De nem volt rá képes. Bármilyen fájdalmat okozott is neki a lány, még mindig szereti őt. Ő az egyetlen lány, aki ilyen mély érzéseket hozott felszínre benne és nem tudta ezt olyan egyszerűen elfelejteni, vagy kitörölni a fejéből.

A főangyal lassan eltávolodott a Csarnoktó, majd teleportáló képessége segítségével az egyik jéghegy csúcsán landolt. Az alatta elterülő havas és jeges tájat figyelte, ami pont elég volt neki, hogy hirtelen a Sárkányok hegye ugorjon be neki és az ott elcsattant első csók közte és Cassy között.

Úgy érezte ennél rosszabb hely nem létezhet, hogy emlékeit elzárja, ezért kitárva szárnyait arra készült, hogy saját területe felé repüljön, hogy ott mindent alaposan átgondoljon, de ekkor egy ismerős energiát észlelt és arra fordította szempárját.

A háta mögött épp ekkor landolt kecsesen Haniel és mosolyogva zárta be hófehér szárnyát, amiknek végei piros színben ragyogtak, ezzel mutatva, hogy a női angyal a szerelem arkangyala volt. Michael a közeledő mosolygó nő láttán megállt, aki az előírásoknak megfelelően lesütötte szemét és pukedlizett egyet Michael elé érve, hiszen mégis csak a férfi volt a Főangyal.

- Mennyei napot, Michael - köszöntötte őt Haniel, majd mosolyogva nézett a férfira, aki nem tudott ellenállni ennek a mosolynak, ahogy senki sem és visszamosolygott.

- Mennyei napot neked is, Haniel - köszönt vissza a férfi, majd érdeklődve várta, hogy Haniel elmondja neki miért kereste meg őt váratlanul, mert jól ismerte már annyira a nőt, hogy tudja beszélni akar vele. - Mi szél hozott erre téged? Ráadásul egyedül egy ilyen helyen. Hol hagytad Camael-t? - tette fel kérdéseit Michael.

Michael jól tudta, hogy Camael soha nem engedte volna ilyen helyre egyedül a nőt, hiszen lehet, hogy Haniel szintén egy arkangyal, de nincs magas ereje, így veszély esetén bajba kerülhetett volna. Igaz, a Mennyek országában nem igen történhetett baj, anélkül, hogy bárki észrevette volna, de mióta Uriel-t egy démon képes volt befolyásolni és általa bejutni a Mennyországba, azóta mindenki résen van.

Főleg igaz ez Camael-re, aki úgy védi Hanielt, mintha egy hímes tojás lenne, de hát ez természetes is volt, hiszen a nő a párja volt, még ha nem is sokan tudták ezt a Mennyben, de pár arkangyal figyelmét nem kerülte el a köztük lévő szerelem.