Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

22. fejezet: A remény illata

Cassandra álmodozva lépkedett Avalon vadregényes táján. Belépett az erdő sűrűjébe, pedig nem túl nagy kedve volt hozzá, ám megígérte barátnőjének, hogy amíg azon az ostoba boszorkány találkozón van szed neki azokból a növényekből, amik csak ilyenkor teremtek. Nem is értette, hogy mehetett bele ilyesmibe, mikor jobb dolga is lenne. Mondjuk össze-vissza csókolna egy bizonyos angyalt, vagy a szárnyait simogatná amitől tudta elveszíti a fejét, vagy csupán élvezhette volna a társaságát.

Vigyorogva térdelt le, hogy leszakítson néhány sáfrányt és közben Michael járt a fejében. Igen, az arkangyal kifejezetten üdítőbb elfoglaltság lenne, mint növényeket szedni. Sokkal élvezetesebb. Gondolt vissza itt arra, hogy a férfi milyen szenvedélyessé tud válni. Azóta, hogy olyan nagyon megváltozott, csak még jobban ellenállhatatlanabbá tette őt. Fel nem foghatta, hogy volt képes olyan sokáig csak az ellenséget látni benne, mikor Michael több egy egyszerű angyalnál.

Ő az igazi férfi számára.

Michael képes arra, amire eddig senki sem volt képes. Felvidítsa, boldoggá teszi, bízik benne és legfőképpen az, hogy képes mindazok ellenére szeretni őt, amit megtudott róla. Védelmezi őt és azért küzd, hogy találjon valami megoldást az ő apokaliptikus helyzetére, pedig azok után, hogy Cassandra meg akarta őt ölni senki sem várná el tőle. Főleg ő nem, hiszen jól tudta nem érdemli meg a férfi kedvességét. Elvégre volt olyan ostoba, hogy a fejébe vette az arkangyal megölését, pedig Michael volt az egyik legerősebb angyal a világon, aki több száz démonnal harcolt egyszerre és egyetlen intéssel képes volt őket elintézni. Egy egyszerű kis démonnak vajmi kevés esélye lett volna ellene, mikor harcra került volna a sor közöttük. De hát akkoriban mikor megismerte a szőke angyalt, nem gondolkozott. A mérhetetlen dühe irányította őt. Dühös volt mert megölte a szüleit.

Azóta persze megtudta, hogy az arkangyal valójában megmentette őket azzal, hogy megölte szüleit, de abban a pillanatban ahogy látta holtan esni össze őket, beleverte a fejébe, hogy bosszút kell állnia. Ám a bosszú nem úgy alakult, ahogy sejtette. Ahogy egyre több időt töltött Michael-el, beleszeretett. Na, és amint az angyal is viszonozni kezdte érzéseit, minden felborult nála. Képtelen volt többé becsapni őt és arra készülni, hogy megöli. Lényegében teljesen megkönnyebbült mikor minden kiderült a múlttal kapcsolatban, hiszen nem volt többé akadálya, hogy átadja magát a férfinak.

Át is adta magát, de ennek ellenére tudta jól, hogy halálra van ítélve ez a kapcsolat attól a perctől fogva, hogy elcsattant köztük az első csók. Nem olyan rég még azon merengett, hogyan tudná megölni az arkangyalok vezérét most pedig azon aggódott, hogy vajon mi fog történni a férfival, ha ők együtt maradnak. Hogy fog ez egyáltalán működni? Habár Michael nem mondott el neki mindent, de nem volt ostoba és tudta, hogy kapcsolatuk szálka az égiek szemében. A férfi arkangyal. Ő pedig démon. Ráadásul egy olyan démon, aki elhozhassa az apokalipszist.

Cassandra ennél a pontnál felsóhajtott és lassan megszedve kosarát a gyógynövényekkel elindult vissza a faluba. Próbálta elterelni a figyelmét, de minduntalan eszébe jutott amit megtudott Michaeltől. Ő Lilith lánya, aki nem más, mint a Pokol egyik démonlordja, ő az árnydémonok királynője. Ha megtudja ő a lánya, vajon mit tenne? Az angyal szerint előbb a bátyjával, Xavier-el kellene találkoznia, hogy megtaníthassa őt az erejére. Épp ezért elgondolkozott azon, hogy mégis milyen nő lehet az édesanyja, ha maga Michael is óvva inti tőle és nem akarja a közelébe engedni. Nem volt ostoba, tudta, hogy Michael eltitkol valamit anyjával kapcsolatban. Lehet, hogy csupán védeni akarja, de neki joga van megismerni a családját.

Mély gondolataiból a hirtelen feltámadó szél húzta ki. Erősen kellett fognia a kosarát, hogy ne essen a kezéből, mert nem akarta újra kezdeni a növényszedést. Ahhoz ő túl lusta volt. A nagy süvítő szél zajában hirtelen egy kellemes és édesen ismerős hang jutott el a füléhez.