Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

10. fejezet: Ígéretek

Lucifer aggódva figyelte a holtsápadt Sofiát, aki eszméletlenül feküdt a kanapén, ahova azután fektette, hogy ájultan zuhant össze. A férfi nem értette mi történhetett asszonyával, hiszen ő mindig olyan erős volt. Bár igaz, hogy az utóbbi időben észrevette, hogy felesége kicsit gyengébb volt, mint általában, többet alszik és fáradékonyabb volt, de ettől függetlenül étvágya rohamosan megnőtt és egyre szebbnek látta őt.

A férfi nagyon aggódott érte és félt, sőt rettegett, hogy valami komoly baja volt. Ha elveszítené a nőt, azt nem bírná ki. Sok-sok éve kétszer már elvesztette, egyszer mikor halandóként meghalt, másodszor mikor néhány személy ármánykodása miatt angyali létét feladta hogy elkerüljön Lucifer közeléből. Mindkétszer elfelejtette a bánatot, amit halála és eltűnése okozott, de most képtelen lenne rá.

Sofia volt az élete és mindent meg fog tenni, hogy mellette maradjon örökké, amíg a világ létezik. Ha kell a saját erejét adja át a nőnek, hogy feltöltse energiával törékeny párját. Ezért hát Sofia fejét a lábára fektette, fejét a nő homlokának döntötte és energiát küldött át hitvesének. Az angyali párok között egyfajta láthatatlan kapocs volt, ami olyan volt, mint egy lánc. Képesek voltak egymás fejébe látni, látták a másik érzelmeit, néha ha nagyon erősen koncentráltak a gondolatait is, valamint képesek voltak telepátia segítségével beszélni egymással, ha nem voltak egymás közelében.

Lucifer elhalmozta hitvesét gyengédségével, simogatta őt és próbálta felébreszteni ájultságából, de sajnos bármennyire is igyekezett a nő nem ébredt fel, bárhogyan is küldte a gyógyító energiát a nő testébe. A férfi ezért felnézett és előbb az egyaránt aggódó Lizzy-re nézett, kinek szeme tele volt ijedtséggel és félelemmel.

Lizzy-nek nem tett jót, hogy így látta anyját, hiszen gyermeket várt, aki bármikor a világra jöhet és a stressz csak előrehozná a szülést, amit nem engedhettek meg. Megfogta hát lánya kezét és nyugtatóan megsimogatta a csuklója belső oldalát, amitől lánya kicsi kora óta mindig lenyugodott. Mikor Azrael távol volt és rosszat álmodott, Lucifer mindig ezzel a módszerrel nyugtatta meg a kicsi lányt, akiről akkor még nem tudta, hogy a lánya.

Lizzy az apjára nézett és lassan megnyugodva hozzábújt, aki gyengéden simogatta egyik kezével lánya haját, míg a másikkal továbbra is Sofiát tartotta. Mindketten aggódva tekintettek az ájult nőre, majd Lucifer Azrael-re nézett, aki a kanapé mellett térdelt és angyali mágiáját használva igyekezett felébreszteni.

Minden arkangyal rendelkezett bizonyos fokú gyógyító képességgel, valakinek gyengébb, valakinek erősebb, de mindegyik arkangyal képes volt gyógyítani. Mégis öt arkangyal emelkedett ki a többi közül, akiknek gyógyító képessége magasabb volt. Azrael, Michael, Raziel, Gabriel és persze Rafael volt ez az öt arkangyal.

Azraelt,ugyan a lelkek gyógyítójaként tartottak számon, de ettől függetlenül magas volt a gyógyító képessége is és ezért Lucifer bízott az erejében. A halál angyala a kezét a nő fejére tette és gyógyító energiával látta el őt.

Nem sokkal később Sofia lassan hunyorogva kinyitotta szemeit és kissé meglepetten nézte hol van.

- Mi történt? - próbált felülni, de Lucifer visszanyomta őt.

- Ne mozogj,szépségem, elájultál és nem hiszem hogy most okos ötlet lenne felállnod - nézett Lucifer még mindig aggódó tekintettel párjára.

- Igaza van apának. Maradj nyugton kérlek - fogta meg kezét Lizzy. - Nagyon megijesztettél minket mikor egyszerűen összeestél. Ne csinálj ilyet többet kérlek.

- Sajnálom, nem tudom mi történt, egyszerűen minden elsötétedett előttem és többre nem emlékszem, csak arra hogy egy hang felébresztett - simított végig a homlokán, majd Azrael-re nézett. - A te hangod hallottam.