Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

12. fejezet: Elárulva

Rafael, a gyógyítás arkangyala eltökélten és figyelmesen nézte az előtte álló lányt, kinek már másodszor mentette meg az életét. Nem tudta mégis kik és miért akarják folyton megölni, de talán azzal köthető össze az egész, hogy a démon lány a büntetés démona volt, azaz Lucifer mondhatni kínzómestere volt, a Tartaros egyik nyomozója emberi nyelven.  

A férfi nem értette, hogy egy ilyen törékeny lány hogy vállalhatott el ilyen veszélyes munkát, mert bizony be kellett látnia, ez nem egy nőnek való munka, még ha az egy démon is. Elvégre lehet bármilyen erős, de egy pokolbéli lénnyel nem igen tud harcolni, ha többen támadnak rá. 

Itt volt a látható eredménye annak, hogy egy lánynak nem megfelelő ez a pozíció. Ha nem érkezik időben már halott lenne mert azok a szörnyek elpusztították volna. Ezért nem igazán értette miért vállalt ilyen veszélyes munkát a lány. 

Ki akarta deríteni mi miatt akarják ennyire megölni a lányt, mert ugyan semmi köze a Pokol ügyeihez, de mivel megmentette a lány életét, ő is belekeveredett ebbe az egészbe, hiszen megakadályozta hogy életét vegyék Lucifer egyik emberének. Arkangyalként távol kéne tartania magát az ilyesféle dolgoktól, de testvéreihez hasonlóan ő is az a fajta angyal volt, aki nem szerette, ha a gyengébbeket bántják. 

A gyógyítás arkangyaljaként kötelessége volt védelmezni és ápolni azokat akinek arra szüksége volt, valamint ha a sors úgy akarta, akkor közbe is avatkozhatott. Ő pedig úgy találta helyesnek, ha segít a lánynak, aki láthatóan olyan ügybe keveredett, amivel sajnos már nem tudott megbirkózni egyedül. 

Az arkangyal ezen elmélkedése közben Analie-t nézte, aki egy ideig határozottan állta a tekintetét, de mikor már túlságosan feszélyezte őt az a csodaszép zöld szempár, ami első pillantásra mondhatni megbabonázta,  elfordult a férfitól. A férfi továbbra is szorosan fogta a kezét, ami még inkább zavarba hozta, és próbálta emlékeztetni magát, hogy Rafael egy arkangyal, tehát gyakorlatilag az ellensége. 

- Sajnálom, hogy belekevertelek ebbe az egészbe - mondta a lány halkan. - Ha tudom, hogy azon a helyen vagy, akkor nem csalom ki magam után azokat a démonokat, hogy aztán te is belekeveredj abba a harcba, amihez neked semmi közöd. Hidd el nem állt szándékomban egy arkangyalt a belső ügyeinkbe rángatni...

- Várjunk egy pillanatra - emelte fel szabad kezét Rafael, hogy elhallgattassa a lányt, aki az angyal kezét meglátva azonnal befogta a száját. - Azt akarod nekem mondani, hogy te direkt keveredtél bajba és magad után csaltad a démonokat, akik aztán majdnem megöltek? Miért is tetted ezt? - tette fel a kérdéseit a férfi továbbra is fogva a lány kezét, aki kissé zavartan figyelte a szinte lelkébe látó arkangyalt. 

- Semmi közöd hozzá! - próbálta kiszabadítani a kezét a démon, de a férfi bár könnyedén fogta őt, mégis oly erővel tartotta fogságban, hogy szabadulni képtelen volt. - Eressz el, angyal, hát nem érted, nem mondhatok semmit? Ez az ügy a Pokollal és Lucifer Nagyúrral kapcsolatos, ezért neked semmi közöd hozzá.

- Szó sincs róla, virágszálam, ez most már nem csak a Pokolra tartozik, hanem ugyanúgy rám is  - szólt nyugodt hangon az angyal fel sem véve, hogy a lány gyakorlatilag felemelte a hangját vele szemben. - Talán nem kéne beleütnöm a Pokol ügyeibe a dolgom, ez igaz, de Lucifer a testvérem, még ha két külön világban is élünk és ha ő, vagy a népének egy gyengébb tagja bajban van, nekem kötelességem segíteni. 

- Nem vagyok gyenge! Erősebb vagyok, mint hinnéd - szűkült össze haragosan a szeme Analie-nek. - Na, és nem kell segítened, mert én nem tartozok a kötelességeid közzé, angyalkám, megoldom egyedül, ahogy mindig - mondta mérgesen, majd ezt a mérget felhasználva felszínre hozta erejét, aminek köszönhetően egész teste vérvörösen izzani  kezdett, míg végül a lány helyén már csak egy tűzből álló lángoló lény állt.