Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

7. fejezet: Érzelmek kavalkádja

Michael még mindig elkomorult arccal nézte a párost, akik oly boldogan simultak egymáshoz. Szeretett volna ő is ilyen egyszerű  kapcsolatot Cassandrával, de az övék nem ilyen volt. Azrael és Lizzy mindketten angyalok voltak, nem volt a kapcsolatuk tiltott, nem úgy, mint az övé és Cassandráé. 

Egy angyal és egy démon nem lehet egy pár olyan könnyedén, főleg úgy nem, hogy Cassy egy olyan démonfajból származik aki valószínűség szerint elhozhassa az Apokalipszist. Ezt viszont nem fogja engedni, nem fogja elveszíteni őt, mikor végre megtalálta. Főleg nem úgy, hogy pont neki kéne elvennie az életét. 

A Főangyal  keze ökölbe szorult, ahogy eszébe jutott a lány csilingelő nevetése és gyöngéd simogatásai, amik annyi örömet ígértek számára, és amit még nem állt módjában teljesen kiélvezni. Nem. Nem fogja ezt elveszíteni, mert akkor azt nem bírná elviselni. Meg fogja mindenképp akadályozni, hogy az ereje elhatalmasodjon rajta. Segíteni fog neki erre megesküszik, vagy ne legyen ő az arkangyalok vezetője. 

Azrael figyelte barátja arcát, és érezte, hogy Michael esze egészen máshol jár. Régóta ismerte már a Főangyalt és nem emlékezett arra, hogy látta volna őt ilyen nyugtalannak és zavartnak. Valami olyasmi történt, ami miatt most barátja egészen magába fordult, és amitől szinte már kedvetlen lett, ami lássuk be, a Fény angyalaként nem éppen a legjobb.

Ha Michael lelke nem fényesen ragyog, akkor bizony a Mennyország gondban lehet, hiszen társa fénye és ereje az, ami egyben tartsa a Mennyei Sereget. Ha barátja nem egészen önmaga az még baj lehet. Azrael segíteni akart zavarodott barátján, hiszen ő is segített rajta, mikor szüksége volt rá. Ideje volt, hogy viszonozza.

- Michael, minden rendben? - kérdezte végül a Halál angyala a barátjától, aki a hangra meglepetten kapta rá a fejét, mintha meglepődött volna, hogy ott találja őt.

- Persze, ne haragudjatok, csak elgondolkoztam valamin, de nincs semmi baj - húzta halvány mosolyra ajkait a férfi. - Miről is beszéltünk?

- Semmiről - nevetett fel Lizzy. - Egyelőre a gyermekünk nevét találtuk ki és te ezután elmerültél a gondolataidban - mosolygott rá a lány és Michael érezte, hogy lelke azonnal megnyugszik.

Mióta Lizzy-ből angyal lett az erejét, ami az angyalok megnyugtatására szolgál, egyre jobban tudja használni, és még maga az arkangyalok vezetője is nyugodt lett egyetlen mosolyától és reménykedni kezdett, hogy minden jóra fordul.

- Akkor bocsánat, de tényleg nagyon elgondolkoztam - hajolt meg bocsánatkérése jeléül a férfi.

- Semmi baj - mondta a lány, majd odalépett hozzá és átölelte. -  Michael, ugye tudod, hogy ránk mindig számíthatsz bármi legyen is a baj. Te annak idején segítettél Azrának és nekem, hogy boldogok lehessünk, ahogy apámnak és anyámnak is segítettél. Most rajtunk a sor, hogy ezt viszonozzuk. Tehát, ha gond van, akkor ne habozz és kérj segítséget - nézett rá mosolyogva.

- Olvasol a gondolataimban, angyalkám, pont ugyanezt akartam mondani én is neki - simogatta meg kedvese derekát, aki erre huncutul rámosolygott férjére.

- Ki tudja - nevetett fel pajkosan Lizzy, mire a férfitól kapott egy gyöngéd csókot az ajkaira.

- Szóval, öreg haver, ne habozz és kérj segítséget, ha baj van - mondta a társának Azrael és a Főangyal bólintott. - Oké, most hogy ezt tisztáztuk, elolvastad a levelet, amit küldtem neked?

- Milyen levelet? - lepődött meg a férfi értetlenséget mutatva az arcán.

- A levelet, amit valószínűleg Jennifer átadott neked, vagy nem kaptál levelet? - nézett rá Azrael a társára.