Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

9.fejezet: Végre együtt 🔞

Figyelem 🔞-as jelenet következik angyalkáim. Tehát csak saját felelősségre ajánlott. 😉😉😉

Michael és Cassy a puha ágyon feküdtek és elmerültek a mámorító csók édes ízében, amit már oly régen nem érezhettek, hiszen a férfi mélyen aludt ezidáig köszönhetően annak, hogy a fény angyalaként nem éppen a büntetés híve volt, jobban mondva egészen rosszul lett tőle. Cassy nem hitte volna el, hogy még maga a Főangyal is legyengülhet, ha nem a saját szemével látta volna.

A férfi megbízott benne annyira, hogy legyengülve hozzá menjen és segítséget kérjen, ami valljuk meg, mivel ő egy démon volt, ez felettébb furcsa volt, mégis a lánynak nagyon jól esett. Démon létére benne senki sem bízott, mindenki elkergette, amint megtudták, hogy miféle lény, de Michael nem. 

Bár igaz, hogy találkozásuktól fogva nem volt épp zökkenőmentes a kapcsolatuk, de Cassy bármennyire is  hadakozott az érzései ellen, a Főangyal szépen lassan elnyerte a szívét. Ezt eddig nem akarta bevallani saját magának, de az idő múlásával rá kellett jönnie, hogy ez a férfi örökre megszerezte magának a szívét. 

Michael lassan felemelte fejét a csókból és maga alatt pihegő lányra nézett, aki mosolyogva és csillogó szemekkel nézett fel rá. Ez a démon lett az ő szeme fénye, akit bármilyen eszközzel meg fog tartani. Épp ezért minél előbb segíteni kell a lánynak, hogy erejét irányítása alá vonja. Ehhez azonban előbb beszélnie kell Lilith-el, hogy megtudjon tőle pár dolgot az árnydémonokról. 

- Michael, mi a baj? - nézett fel rá Cassy érdeklődve a férfira, akinek egyszerre elkomorult a tekintete és mintha máshol jártak volna a gondolatai. - Aggaszt téged valami? Nekem elmondhatod, ha baj van.

- Nincs semmi baj, csak a szokásos kötelességeim jutottak eszembe. Jó sokáig ki voltam ütve, így gondolom rengeteg munka vár rám a Mennyben, amint visszatérek - sóhajtott Michael kitérve a válasz alól, mert nem akarta elmondani neki egyelőre, hogy mit tudott meg róla az Úrtól. 

- Ah, értem. Akkor most elmész? - kedvetlenedett el a lány és lassan felült az ágyon. 

- Nem, dehogy, ha ilyen sokáig meg volt a  Menny nélkülem még pár órát kibír - kacsintott a lányra, aki ezen elmosolyodott és örült annak, hogy a férfi nem siet sehova, mint oly sokszor.

- Akkor nem is eresztelek el pár órán keresztül, édes - húzta vigyorra ajkait Cassy, majd kicsit taszított a férfi mellkasán, aki meglepetten dőlt hátra ettől. - Nem szabadulsz tőlem, angyalkám - ült a férfi combjaira és lágyan simogatni kezdte annak mellkasát, majd lehajolt és megcsókolta a nyakát. 

Michael felsóhajtott attól a kellemes érzéstől, amit a lány érintése okozott benne és tudta, ha a lány sokáig fogja ezt tenni vele, már nem fog tudni parancsolni a testének és a szívének. Megfogja tenni azt, amit már azóta meg akart, hogy rájött szereti a lányt. Mindenestől akarta végre a lányt, és ha Cassy továbbra is így kényezteti még a végén elveszíti a fejét. 

- Démonlány, ha így folytatod még a végén elvesztem a fejem, és te azt nem akarod látni - nyögte ki a férfi és hátradöntött fejjel hagyta, hogy Cassy a csókjaival halmozza el.

- Jó vagy rossz értelemben veszted el a fejed? - emelte rá a fejét a lány huncut mosollyal az ajkain.

- Az, majd kiderül, ha folytatod - somolygott az orra alatt Michael remélve, hogy a lány folytassa, amit elkezdett, mert az igazság az volt, hogy a teste már forrón lüktetett azért, hogy végre eggyé válhasson teljesen a lánnyal. 

Cassandra a férfi mosolygó arcát figyelte és szinte tudta, nem,  érezte, hogy mit akart a férfi, hiszen ő is ugyanazt akarta amióta csak oly sok évvel ezelőtt ez az angyal megcsókolta őt. Már akkor a legszívesebben el akart merülni vele az élvezetekben, hogy meg tudja milyen lehet egy angyallal olyan kapcsolatba kerülni. Azóta pedig  mióta rájött, hogy szereti Michaelt, bár annyi alkalmuk lett volna rá, de mindig közbe jött valami, pedig ő már rég készen állt, hogy odaadja magát a férfinak.