Angyal Krónikák 3. - Michael, a Harcos Védelmező

1. fejezet: Visszatekintés a múltba

Michael, az Arkangyalok vezetője, nyugodt és kimért lépésekkel szelte át az Isten Csarnokát, ahol éppen az Úrral volt megbeszélése. A férfi bár sietett, hiszen késésben volt, de ennek ellenére is nyugodt volt az arca és kiismerhetetlen, nem mutatta hogy éppen nyugtalan lett volna késése miatt.

Soha senki nem tudta megfejteni épp, hogy mi járt a fejében, mert arca nem tükrözte ki az érzelmeit. Ez azonban, nem is csoda hiszen az Arkangyalok sokáig érzelmek nélkül éltek, így nem is tudták kimutatni azokat.

Azt hitte róluk mindenki, hogy nincs semmilyen érzelme az Arkangyaloknak, de végül Azrael, a Halál angyala, mindezt megcáfolta amikor beleszeretett a halandó lányba Lizzy-be, akiről később kiderült, hogy Lucifer lánya. Ráadásul most pedig gyermeket vártak, ami igazi csoda volt a Mennyben.

Michael, mikor még Azrael és Lizzy kapcsolatuk elején járt nem értette, hogyan képes érzelmekre a barátja, míg el nem mondta, hogy az Úr nem teremtette őket érzelmek nélkül, csupán pecsétet tett szívükre, amit csak a kiválasztott személy törhet fel.

A Főangyal nem egészen hitt ebben, még akkor sem, mikor megjelent az életében Cassandra, akinek közelségétől furcsán kezdett viselkedni. Legfurcsább tette az volt egyáltalán, hogy szóba állt vele, hiszen ő nem arról volt híres, hogy beszédbe elegyedjen egy démonnal.

Még most is emlékezett első találkozásukra, ami oly sok évvel ezelőtt történt.

Épp Emily házából jött ki, és egy furcsa érzés megtorpanásra késztette, mintha valaki figyelte volna, és körül nézve az egyik fa mögött meg is pillantott egy alakot, aki a láthatatlanság homályában próbált elbújni.

- Gyere elő, akárki is vagy. Tudom, hogy ott vagy a fa mögött - szólt Michael hangosan, mire az alak előlépett és Michael egy gyönyörű nőt pillantott meg, akinek ében fekete haja, zöld szeme és kék ruhája volt.

- Nem is vártam kevesebbet Michael -től, az arkangyalok vezérétől, mint hogy észrevegyen engem, pedig eddig senki se tudott leleplezni - mondta a lány szépen csengő hangon továbbra is mosolyogva.

- Ki vagy? - kérdezte Michael, és önkéntelenül a kardjára tette kezét, amit mindig az övében tartott. -Na, és miért figyelted ezt a házat?

- Miből gondolod, hogy a házat figyeltem és nem téged, angyalkám? - kérdezte a lány pajkos mosollyal az arcán. - Egyébként a nevem Cassandra, de te hívhatsz nyugodtan Cassy-nek, cukorfalat.

- A Cassandra név még nem mond nekem semmit, attól még nem tudom, hogy mit akarsz - mondta Michael és lassan a lányhoz lépett, aki elmosolyodva nézett fel a nála egy fejjel magasabb férfira. - Abban biztos vagyok, hogy nem vagy halandó, hiszen látsz engem és azt is tudod, ki vagyok. Viszont én nem tudom, te ki vagy valójában.

- Játszunk egyet, bogaram. Ha rájössz milyen fajból származok, akkor elárulom, miért figyeltelek téged - kacsintott a lány és a férfi erre megcsóválta a fejét.

- Nem szokásom játszani, ezért szerintem jobban jársz, ha egyezkedés nélkül megmondod, mit akarsz, különben bajban leszel - fonta keresztbe kezét Michael a mellkasa előtt.

- Milyen bajban? Talán elfenekelsz? Lehet, még élvezném is - kuncogott a lány és az arkangyal döbbenten pislogott párat, majd végül rájött, mi lehet a lány, ahogy észrevette felvillanó vörös szemét.

- Elszámítottad magad, démon, engem nem tudsz elcsábítani - mondta a férfi összeráncolva homlokát. - Úgyhogy fölösleges tovább próbálkoznod nálam.