| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

11 // Elutasítás

—

Clare's POV

A Black család háza mindig is ijesztő volt, mégis otthonos. Néhányszor jártam itt, de még mindig nem szoktam meg ezt a helyet. Sipor továbbra is gonosz a többiekkel, de velem nem. Soha nem beszéltünk egymással, de amikor észreveszem, hogy néz, hálát látok a szemében. A hálája azonban úgy érzem, hogy nem nekem szól, hanem valaki másnak szól, akit ismerek.

"Régi idők..." Molly sóhajtott, miközben megsimogatta az étkezőasztalt, ahol tavaly együtt karácsonyoztunk. "Nem mindig régi szép idők..."

"Nem hiszem, hogy hülyeség volt idejönni. A halálfalók megszöktek. Lehet, hogy tudják, hogy Harry éppen nincs iskolában. Könnyen megtaláltak volna minket az Odúban." Jelentettem ki Harryre nézve.

"Igazad van. Viszont mennünk kell, siessünk, hogy a lehető leghamarabb visszamehessünk az iskolába." Javasolta Harry.

"Ginny, Cora, ti ketten menjetek fel az emeletre, és nézzétek át az összes szobát. Fontos, hogy minden talált levelet elolvassatok. Többet kell megtudnunk Regulus Blackről!" A két lány felment az emeletre.

"Fred, George, tiétek a második emelet."

"Kiráály! Értettük főnök." Mondták egyszerre az ikrek.

"Ron, neked nem kell tenned semmit. Nem akarunk még egyszer felzaklatni." Hamisan mosolyogtam rá.

"Dugulj el DeVoe.." Megforgatta a szemét, és kiment a konyhába.

"Gyere velem." Mondta Harry, és a Black családfához vezetett.

A tekintetem azonnal ráakadt. A szőke fiú... Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Sirius és Draco rokonok. Sirius nem olyan volt, mint a Malfoy család tagjai és a Black család többi tagja.

Hallottuk, hogy a bejárati ajtó halkan nyikorog. Harry a szája elé nyújtotta az ujját, jelezve, hogy maradjunk csendben, és ezek után elindultunk a bejárati ajtó felé. Suttogva számolt vissza 3-tól.

"3.....2......1!" Kiugrottunk a folyosóra, és hangos sikoly szaladt ki betörőnk száján.

"Hermione, megőrültél?" Ripakodtam idegesen a lányra, miközben megpróbáltam visszaállítani a szívverésemet.

"Én őrült vagyok-e? Én vagyok az őrült?" Hermione erőltetetten felnevetett, és a térdére dőlt.

"Ezt abba kell hagynotok!" Mondta Harry, miközben megragadott minket, és ismét a családfához vezetett.

"Egyébként mit csináltok itt? Mindannyian elmentetek... nélkülem." Kérdezte Hermione.

"Erről később beszélhetünk, viszont ha valóban hasznossá akarod tenni magad, akkor keress minél több olyan dolgot ami Regulus Blackhez fűzhető!" Javasolta Harry, miközben szeme a családfára szegeződött.

"Regulus Black?" Kérdezte zavartan.

"Igen? Ez egy név, tudod? Menj már!" Mondtam és végre én is a családfát néztem.

"Nem kell rohadéknak lenni.." Mordult fel az orra alatt.

"Tessék? Szerintem nem értettem jól! Rohadéknak?" Kitört belőlem egy erőltetett nevetés, és Hermione-t a kezénél fogva felém fordítottam.

"Igen, rohadéknak. Már bocsánatot kértem a tetteimért, túl kell lépned rajta!" Kitépte a kezét a szorításomból, és felsietett az emeletre.

"Szerinted igaza van?" Kérdeztem Harryt.

"Valamilyen szinten igen. Nem kellett volna ezt megtennie, de megbánta, bocsánatot kért. Semmi mást nem tehet érted. Meg kell neki bocsátanod...előbb vagy utóbb..."