| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

34 // Vihar előtti csend

—

Mattheo POV

Újra zenét és nevetések viharát hallottam bentről, pont mint legutóbb amikor itt jártam.

"Kai!" Ordítottam torkom szakadtából miközben becsaptam magam előtt az ajtót. "Mit műveltél?!"

"Hooo-hooo-hooo!" Kai hátrahőkölt és védekezően maga elé tartotta a kezeit, majd elvigyorodott. "Szép napot Napsugaram, miben lehetek a segítségedre ez alkalommal?"

Napsugaram.. Blaise pont így hívja őt és Kai ezt tudja.

"Ne játszd az agyadat, Malachai!" Figyelmeztettem idegesen és a mögötte lévő falhoz toltam a pólójánál fogva. "Mindent tönkretettél!"

Kai felvonta a szemöldökét, majd unottan a mögöttem lévő emberre szegezte a tekintetét, enyhén elmosolyodott és azt tátogta, hogy "Ez teljesen megőrült!"

A következő pillanatban Enzo kuncogását hallom magam mögött, de nem fordulok felé. Nem hallok közeledő lépteket sem, ami azt jelenti, hogy ő sem akar különösebben beavatkozni a társalgásba.

"Én vagyok az őrült, Kai? Én?" Ideges nevetést hallattam, majd erősen a falhoz csaptam a kezemben lévő fiút.

"Most pont úgy viselkedsz mint egy idióta kislány aki csak tombolni tud, de képtelen elmondani, hogy mi a bűbánatos baja van!" Jelentette ki komolyan miközben közelebb hajolt hozzám. 

"Tönkre tettél mindent! Clare tud az Amortentiáról és meghalt az egyik legjobb barátja! Az erős érzelmek képesek visszahozni az elvett emlékeket! Az a kibaszott bajom!" Üvöltöttem és lyukat ütöttem az öklömmel a falba, mindössze csak pár centire Kai fejétől.

"Valóban?" Kai ravaszul elmosolyodott és felemelt szemöldökkel nézett rám.

Ahogy összeállt a fejemben a kirakós utolsó darabja, döbbent arccal engedtem el Kait a szorításomból és hátrahőköltem.

Szükségem volt pár pillanatra mire tudatosult bennem minden.

"Te voltál!" Szólaltam fel végül és a mosolygó fiú szemébe néztem. "Te ölted meg, nem igaz?!" 

Kai ekkor egy grimasszal legyintett a levegőbe, és a trónjához sétált. 

"Ugyan már.." Sóhajtott. "Ez csak nem olyan meglepő.." 

"Te normális vagy?! Felfogtad, hogy mekkora veszélybe sodortál minket?"

"Jajj Mattheo, hagyd már abba!" Nyavajgott Kai és egy pohár bort töltött magának és Enzonak. "Én magunkat nem sodortam veszélybe.." Suttogta halkan én pedig értetlenül, összevont szemöldökkel vártam, hogy folytassa a magyarázatát. 

"Harry Potter azt sem tudja, hogy ki vagyok. Szerintem még csak nem is látott engem az iskolában. Ő csak egy emberre gyanakszik, pontosan tudod, hogy kire!"

"És ezzel mégis mit akarsz elérni? Mi hasznod van abból, hogy Dracora kened a gyilkosságot?" 

"Nekem? Nekem semmi." Nevetett. "Azonban neked.. Gondolj csak bele! Dumbledore Harry minden szavát elhiszi. Ha Dumbledore intézkedni fog, akkor Draco -ha szerencséje van- az Azkabanba kerül, Clare pedig hallani sem akar többet felőle. Clare újra manipulálható lesz, hiszen nem lesz Draco a közelében-"

"Nem Draco az oka annak, hogy már nem hat rá a bájital." Vágtam közbe, ő pedig bólinott egyet.

"Tudom, Mattheo. Pontosabban nem csak Draco.. Tudom, hiszen senki nem állna ellen a bájomnak, még a szeretett Clare sem. Már-már kétségbeestem amikor nem fogadta el a csókom ajánlatát, de aztán megláttam a nyakláncot." Egy szomorú grimasszal megrázta a fejét.