| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

22 // Bekötött szemmel

—

Draco POV

Majdnem elaludtam a büdös kórteremben, amikor hangos kopogást hallottam az ablakon. Kinyitottam a szemem és miután kidörzsöltem belőle a homályt, felálltam és az ablakhoz sétáltam, ahonnan a zaj jött.

Mindig is utáltam, ha valaki megzavarja az alvásomat, szerintem ez az egyik legrondább dolog, amit egy ember tehet. Nem véletlen, hogy soha nem engedtem Lunának, hogy Blaise-zel aludjon a szobánkban. Nincs kedvem hallgatni, ahogy Blaise nevét nyögi az egérke vékony hangján.

Szemben találtam magam a családi baglyunkkal, aki általában, pontosabban a legtöbbször csak rossz híreket hoz nekem. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a bagoly csak bajt és balszerencsét hoz nekem.

Nem mondanám magam túl babonásnak, nem hiszem, hogy ha előttem elsétál egy fekete macska, akkor balszerencsém lesz, vagy ha eltöröm a bögrémet, akkor az én életemben is törést okozok. Én nem hiszek ezekben, de abban igen, hogy ez a bagoly az ördög hírnöke.

Kinyitottam az ablakot, és a december eleji hideg szellő áttáncolt a függönyön. Elvettem az állattól a levelet, hálám jeléül megsimogattam a fejét, majd amikor meghallottam a többi beteg fecsegését a hátam mögött, visszacsuktam az ablakot.

Leültem a kopott székre, és kinyitottam a sötétzöld Malfoy viaszpecséttel díszített levelet. A lebegő gyertyák félhomályában olvastam, teljes lényemmel remélve, hogy nem erre gondoltam.

—

Kedves Fiam!

Eljött az idő. Holnap kora reggel haza kell jönnöd, ha teheted, távozz közvetlen azután, miután megkaptad ezt a levelet. Fel kell készülnöd! Nem tudok többet mondani, siess!

Szerető anyád

—

Picsába.

Kétszer is elolvastam, próbáltam higgadtan értelmezni a kissé gyűrött papíron látottakat. Egy sóhaj után óvatosan visszatettem a levelet a borítékba, majd az egyik lebegő gyertya lángjába tartva néztem, ahogy a kórterem padlóján hamuvá válnak az írott, fájdalmas szavak.

Miután a levél teljesen elégett, lábaimmal a szőnyeg alá rúgtam a hamut a földön, és úgy tettem, ahogy anyám utasította.

Egy rövid pillanatig azt hittem, hogy valahogy olyan könnyen megszabadulhatok a problémáimtól, mint a hamvaktól, de tévedtem, amikor rájöttem, hogy nem álmodom, és ez a könyörtelen valóság.

Amióta az eszemet tudom, arra számítottam, hogy mindent, ami az én beavatásommal vagy a Sötét Nagyúrral kapcsolatos, anyám fog közölni velem, és senki más.

Kiskorom óta készülök erre lelkileg, de van egy ember, aki sokkal jobban készült a halálfalóvá válásomra mint én, az apám.

Minden bűnt, minden vétket én váltok meg a Sötét Nagyúr szemében.

A helyzet már-már vicces. Egy fiú, aki megérdemli a világ minden nyomorúságát, születése óta arra van ítélve, hogy jóvá tegye mások hibáit.

Mosolyogva a nyomorúságos helyzetem miatt, kiléptem az iskola kapuján, és a Roxfort Expressz felé vettem az irányt, amely egyenesen a Malfoy-kúriába vitt.

—

A zuhogó eső eláztatta az utat hazafelé, és nem tudtam minden tócsán átugrani. A nagy sietségben nem hoztam magammal semmit, se a bőröndömet, se a seprűmet. Csak a pálcámat.