| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

36 // New Orleans

—

Clare POV

A boszorkány-, illetve varázslólét egyik mézédes előnye az, hogy Nagy Britanniából az Egyesült Államokban található Louisiana állam legnagyobb városába, New Orleansba mindössze csak pár másodperc az út.

Lorenzo zsupszkulcsa ami egy fehér tölgyfából készült, ezüsttel díszített tőr egy pillanat alatt átrepített minket az Atlanti-óceánon, egy másik kontinensre.

Mikor földet értünk azonnal a muglikkal zsúfolt, zenével teli utcákra lettem figyelmes. Enzo egy rövid történelem órát akart nekünk adni a szülővárosával kapcsolatban, még mielőtt megérkeztünk volna a házához.

"New Orleans az 1763-ban megkötött Párizsi egyezmény alapján a spanyolok birtokába került, és spanyol fennhatóság alatt volt egészen 1801-ig, amikor is a város ismét francia kézbe került." Magyarázta miközben a megpakolt bőröndjeinkkel próbáltunk átfurakodni a tántorgó tömegen.

"1803-ban a Louisiana Purchase értelmében Napóleon eladta a területet a fiatal Egyesült Államoknak. New Orleans 907 km² és a népessége megközelítőleg 375 000 fő, aminek kb. 25%-a természetfeletti erővel rendelkezik."

"Honnan tudsz ennyi mindent?" Kérdezte ámuldozva Cora a szerelmét.

"Apám elvárja, hogy ismerjem a városom. Számára igencsak fontos az intelligencia, a tisztesség és a jó modor."

"Kár, hogy neked egyik sem adatott meg!" Suttogta Blaise az orra alatt, mire mindenki felhorkant egy kicsit, kivéve Enzo.

"Alig várom, hogy megismerjem a családod!" Ujjongott Cora, miközben átkarolta Lorenzot, aki erőltetetten elmosolyodott.

"Erősen kétlem, hogy ezt hosszútávon is így fogod gondolni. Az én családom más, mint a tiétek." Jelentette ki komolyan és mintha elveszett volna a gondolataiban.

"Kezdetben a családunk emberi volt. Immáron ezer évvel ezelőtt." Mindenki döbbenten hallgatta a fiút, de senki nem merte félbeszakítani a mesét. "Jóban-rosszban boldogok voltak."

"Boldogak voltak, mígnem egy éjszaka apám legfiatalabb fivérével végzett a falu legveszélyesebb lénye. Egy férfi, aki farkassá változik át a teliholdnál. Nagyszüleim a sötét mágia használatára kényszerültek, hogy erőssé tegyék gyerekeiket. Így születtek az első vámpírok. Azonban arra senki nem számított, hogy a halhatatlanság szörnyű éhséggel jár. A nagybátyám, Niklaus szenvedett a leginkább. Amikor először ölt embert, akkor jöttek rá, hogy mi is ő valójában."

"A vérfarkas átok akkor veszi kezdetét, ha megöltél egy embert." Suttogtam.

"Pontosan." Bólintott Enzo. "Ő nem csupán vámpír, de vérfarkas is."

"Egy hibrid." Szólalt fel döbbent hangon Blaise, és olyan arcot vágott, mint akinek esze ágában sincs belépni Lorenzo családjának házába.

"Anyám, apám és Klaus kapcsolata koránt sem egyszerű. Anyám először Klaussal találkozott, majd miután megfogant a nővérem, a terhesség alatt beleszeretett apámba, aki megígérte neki, hogy védelmezni fogja őt, és a gyereket is."

"Édesapád vámpír.." Mondta Cora.

"De tudsz varázsolni.." Folytatta Blaise.

"És meg kellett, hogy szöktesselek az iskolából amikor telihold volt."

"Édesanyám vérfarkas, apám és Klaus ősi vámpírok, a nagyanyám pedig boszorkány volt. A nővérem, Hope és én úgy, mint Klaus, hibridek vagyunk. A vámpírlét nem örökletes, csak átváltoztatással lehetséges."