| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

40 // Kirakós

—

Clare POV

"Még mindig úgy nézel rám mint egy kísértetre."

"Mert- mert az is vagy? Mármint azt mondtad, hogy-"

"Igen, meghaltam. Aztán újraéledtem, de az is egy picikét macerás volt, de tudod mit? Nem lényeges." Mondta miután töltött magának egy újabb pohár whiskyt.

"Már hogyne volna lényeges?!" Kérdeztem idegesen és kikaptam a kezéből a poharat. "18 hosszú év nélküled. Mégis hol voltál?" 

"Nem várom el hogy megértsd.." Sóhajtotta és visszavette tőlem a whiskyt, majd kortyolt belőle egy nagyot. 

"Ha nem is adsz magyarázatot akkor hogyan kéne megértenem?" 

Nem válaszolt, leült a kanapéra és keresztbe tette a lábait az asztalon. 

"Ennyi? Tényleg?" Kérdeztem felháborodottan és összekulcsoltam magam előtt a kezeim.

Egy sóhaj után letette az asztalra a poharát és a térdére támaszkodva nézett rám, majd egy idő után felszólalt.

"Hát jól van.." Sóhajtotta.

"Vérszívó szörnyeteggé váltam nem sokkal a születésed után, ezért anyáddal úgy döntöttünk, hogy az a legbiztonságosabb döntés ha másra bízzuk a nevelésedet."

"Anya?"

"Elena Gilbert." Mondta egy halvány mosollyal és én is elmosolyodtam.

Olyan ismerősen csengett a neve, mintha már hallottam volna valakitől, de hirtelen nem tudtam rájönni, hogy kitől, vagy hogy miért.

"Ő hol van most?" 

"Mystic Fallsban." Válaszolta.

"Tehát Amerikában.. Miért nem jött veled?" Kérdeztem összevont szemöldökkel, és még mielőtt megkaptam volna a választ szíven ütött a gondolat, hogy esetleg nem akar látni engem.

"Mert azt hiszi, hogy meghaltál." Mondta a legnagyobb közömbösséggel, mintha ebben a kijelentésben minden olyan természetes volna, mint annak lennie kell.

"Mivan!?"

"Talán a kendőnek a szádon kellett volna maradnia." Viccelődött én meg neki dobtam egy párnát.

"Apa!"

"Ehhw." Grimaszolt ezen név hallatán. Meglepődötten ültem vissza, majd helyesbítettem.

"Damon. Így jobb?" 

Egy pillanatra elgondolkozott majd enyhén megrázta a fejét.

"Nem, nem jobb."

"Hogy találtál rám?" Dobtam fel az újabb megválaszolatlan kérdések egyikét.

"Keresek valakit." Válaszolta röviden.

"Nem engem?-"

"Túúúl sokat kérdezel. Holnap vissza kell menned Roxfortba." Jelentette ki atyai szigorral.

"Tessék? Dehogy megyek!"

"De mész és kész! Erről nem nyitok vitát!" 

"Pont úgy beszélsz mintha az apám lennél.." Mondtam egy grimasszal.

"Tudom.. undorító." Válaszolta egy hasonlóval, majd mindketten elmosolyodtunk. "Menj aludni."

"De-"

"Menj aludni!" Utasított mélyen a szemembe nézve, majd rájöttem, hogy nincs rajtam a nyakláncom. Mielőtt bármit mondhattam volna a lábaim egyenesen a hálószobába vittek és hallottam ahogy Damon hangosan utánam kiált.