| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

43 // 3 hónap

—

Clare POV

A már jól megszokott Jóslástan óra helyett Sötét Varázslatok Kivédésével zártuk a napot. Blaise ugyan szólt előre, hogy ez lett a legfontosabb tantárgy a Roxfortban, de végre saját magamon is megtapasztalhattam ezt. Minden porcikám a lila, kék és piros színeiben pompázik a ruhám alatt.

"Basszus, ne haragudj, nem lát-" Mikor felkaptam a fejem Pansy komoly arckifejezésével találtam szembe magam. Némán bámult rám, mégis az arcára volt írva, hogy én vagyok az utolsó ember akit látni akar. Félrelépett és el akart sétálni mellettem, de megragadtam a karját és behúztam a legközelebbi üres osztályterembe. 

"Mi a fasz, DeVoe?" Ez volt az első mondata hozzám, miközben bosszús tekintettel nézett rám, majd a karjára amit egy pillanattal ezelőtt megszorítottam.

Az impulzív döntéseimmel és cselekedeteimmel sokszor ejtem saját magam csapdába, ez most sem volt másképp. Egy hang sem akart kijönni a torkomon, Pansy pár másodpercig türelmetlenül dobogott a lábával a padlón, majd mikor megunta, szintén el akart sétálni mellettem. 

"Én nem szeretném, hogy haragudjunk egymásra!" Kiálltottam utána, mire ő megállt, de nem nézett felém.

"Te voltál a legjobb barátnőm, Pansy. Tudom, hogy hibáztam és hagytam, hogy elveszítselek téged, kérlek bocsáss meg! Hiányzol!" Esdekeltem kétségbeesetten.

"Igazad van." Mondta halkan. "Az voltam."

Ezzel belém folytotta a szót, ismét egy újabb lépést tett az ajtó felé, majd hirtelen megtorpant és a válla fölött nézett vissza rám.

"Beleszerettél Dracoba?" 

Váratlanul ért a kérdése, nem gondoltam volna, hogy ez még mindig sokat jelent neki. Bűntudat öntött el, de őszintén válaszoltam.

"Igen."

"Akkor sajnállak." Mondta szinte részvéttel teli hangon, majd kilépett az ajtón.

—

"Hé, figyuzzatok! Meglepetés!" Kiálltotta Neville az egyetlen titkos út bejáratából. Ez az egyetlen amit nem zártak le, amiről Piton még nem szerzett tudomást.

"Csak ne Aberforth főztje legyen! Attól már meglepődtünk párszor.." Kiáltott vissza Seamus, mire Neville halványan elmosolyodott, majd félrelépett. Harry, mögötte pedig Ron jelent meg az ajtóban. 

"Nahát! Harry!" A teremben az összes diák éljenezni és tapsolni kezdett a Kiválasztott látványán. 

Mindenki végig akarta ölelgetni a fiút, de Neville, akárcsak egy testőr, közbelépett.

"Jól van, jól van, ne öljétek meg! Az Tudjukki dolga!" Mondta, majd Harry felé fordult. "Na jól van, halljuk a tervet!" 

Harry egy kis gondolkozás után bólintott, majd elkezdte a mondandóját.

"Oké.." Sóhajtotta. "Meg kell találnunk valamit, ami- ami itt van elrejtve valahol a kastélyban, és segíthet legyőzni Tudjukkit." 

"Helyes! És mi az?" Kérdeztem.

"Nem tudjuk."

"És hol van?"

"Azt sem tudjuk." Válaszolta Harry. "Tudom, ez elég kevés.-"

"Nem kevés, ez semmi!" Helyesbített Seamus.

"Lehet valami köze Hollóhátihoz. Biztos, hogy nem nagy, és könnyen elrejthető! Van ötletetek?"