| 𝐒𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭ő𝐤 𝐡𝐚𝐥á𝐥𝐚 | Draco Malfoy fanfiction

41 // Hanyatlás

—

Clare POV

"Dumbledorról semmi hír." Blaise tompa hangját hallottam távolról, pedig épp mellettem sétált a kihalt folyosón késő délután. "Mintha köddé vált volna."

Az utóbbi két napban rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a hely már, ahonnan a téli szünet előtt eljöttem. Mintha kihalt volna minden élet és maga a varázs az iskolából. Ez mindössze már csak egy új, sötét dimenzióbeli mása.

"Azt pletykálják, hogy Piton lett az igazgató. Szerintem elég logikus...mármint a szigorúságát tekintve, tudod..."

Oldalra néztem és az ablakokon keresztül az iskola udvarát láttam magam előtt, magányosan. Senki sincs ott, nem hógolyóznak és nem beszélgetnek ott a diákok ahogy régen. A fal melletti kis padon nincs ott a kislány a kedvenc könyvével, amit lefogadok, hogy már az első betűjétől az utolsóig ismer.

Azon kevés folyosókat, amelyek sarkait különböző, szebbnél-szebb cserepes virágok díszítették leváltották az iskola újdonsült ,,fegyőrei". Blaise kezdte őket így hívni, azóta pedig az egész iskola így beszél róluk.

"Kieran bandája túlzásba viszi, nem gondolod? Főleg Adrian.." Blaise monológja továbbra sem ért véget, de csak akkor nyerte el a figyelmem, amikor meghúzta a hajam. "Figyelsz te rám?"

"Au!" Kiáltottam felháborodottan és kikaptam a hajam a kezéből, mire ő azonnal megbánó tekintettel nézett rám.

"Bocsánat-"

"Sajnálom, figyelek. Kinek a bandája? Miről beszélsz?" Kérdeztem zavartan és mire Blaise válaszolhatott volna, fájdalmas nyögésekre lettünk figyelmesek. 

"Engedj el, ez fáj!" Kiáltott keservesen egy kisfiú a folyosó végéről, és látnom sem kellett ahhoz, hogy tudjam ki ő.

Egy ismeretlen, sötétszőke mardekáros fiú a köpenyénél fogva vitte Ashert a levegőben. A köpeny láthatóan szorította a kisfiú nyakát, ezt pedig felettébb szórakoztatónak tartotta az idegen.

Blaise amint meglátta ezt, gyors léptekkel indult feléjük, a szőke fiú pedig büszke mosolyt viselt az arcán.

"Még mindig nem késő csatlakoznod, Blaise!" Mondta undorítóan önelégült hangnemben. "Jó mulatság, mint láthatod!"

"Tedd őt le, azonnal!" Figyelmeztette Blaise. 

A férfi rántott egyet a vállán és ledobta Theodore kisöccsét a földre. Odafutottam hozzá, hogy megnézzem megsérült-e. Egy halvány monokli volt az állán és felszakadt az ajka.

Mire felkaptam a fejem Blaise megragadta a fiú ingjét a gallérjánál fogva és a falhoz lökte.

"Menj a szobádba Asher, később rád nézek, rendben?" Suttogtam gyengéd hangon, miközben félresimítottam a homlokára omladozó hajtincseket. A kisfiú könnyes szemekkel bólinott és elfutott a folyosón.

"Itt tartunk? Már gyerekeket is vertek?" Blaise ingerült hangja villámcsapásként ért. 

"Csak feladatot teljesítünk, Zabini. Fegyelmezünk. Ahogy mondtam, még mindig nem késő csatlakoznod." Az idegen nyugodt volt, látszólag cseppet sem hatotta meg a szituáció. Amikor rám nézett elmosolyodott. "Vagy mással vagy elfoglalva?" 

"Pofa be, Kieran!" Figyelmeztette Blaise halkan, de melléjük sétáltam. A szőke diák védekezően felemelte a kezét, mire Blaise lassan eleresztette. 

Gyengéden a kezemért nyúlt, megakarta csókolni de időben elrántottam. Halványan elmosolyodott az elutasításon.

"Kieran." Fejével biccentett. "És te, szép hölgy?"