MANACLED | Magyar Fordítás |

11. fejezet

MALFOY HALVÁNYAN FELNEVETETT.

- Tetszik? - kérdezte.

A lány oldalra billentette a fejét. Könnyű volt ránézni, most, hogy nem érzett félelmet és nem uralkodott el rajta a férfi iránti gyűlölete. Tudatában volt ugyan annak, hogy a férfi veszélyes, de a teste nem reagált rá fizikailag. Semmi forgolódás a gyomrában. Semmi megtriplázódott szívverés. Akár egy szobor is lehetett volna.

- Olyan érzés, mintha halott lennék - mondta.

A férfi bólintott, mintha a kijelentés nem lepte volna meg.

- A hatás csak átmeneti. Tizenkét óra múlva elmúlik. És végül immúnis leszel rá. Elég sokáig kell hatnia ahhoz, hogy megszokd a kastélyt és a birtokot.

Hermione felbámult rá.

- Most másképp viselkedsz velem. Kevésbé vagy gonosz. Miért teszed ezt egyáltalán értem? - kérdezte. Zavartan ráncolta a homlokát. Úgy látszik, még mindig képes volt zavarodottnak érezni magát.

Malfoy összevonta a szemöldökét, és olyan közel hajolt előre, hogy a lehellete végigsuhant a lány arcán.

- Nem érted teszem ezt, sárvérű - mondta halkan a fülébe. - Magamért teszem. Úgysem reagálnál rá.

A férfi kiegyenesedett.

- Látod, semmi. Nincs emelkedett pulzus. Nincs dobogó szívverés. Behozhatnék egy mumust, vagy az asztalra dönthetnélek, és még csak nem is pislognál. Nem túl szórakoztató.

Hermione elgondolkodva bólintott. Ha öngyilkosságot akart volna elkövetni, könnyebb lett volna a bájital hatása alatt. Malfoy lehet, hogy nem fog észrevenni semmit, amíg nem lesz túl késő.

Malfoy arca kővé vált. Az ajtó felé intett. - Mehetünk?

Hermione elment a köpenyéért, és követte a férfit kifelé. Megállt a verandán, és figyelte, ahogy a lány egyedül ereszkedik le a lépcsőn. A havat már letakarították a kavicsos útról, de a lány már érezte, hogy a hideg a cipőjén keresztül a lábujjait marja. Keservesen hideg volt aznap.

Egy pillanatig habozott, próbálta eldönteni, merre menjen. Aztán a sövénylabirintushoz sétált. Malfoyjal közös sétái során még soha nem ment be oda. Egészen kíváncsi volt, vajon keresztül tud-e jutni rajta.

Hatalmas volt. A sövények fölé tornyosultak. Eszébe jutott a sövénylabirintus a Trimágus Tusáról. Kételkedett benne, hogy Malfoy sövénye megpróbálná megenni őt, vagy sötét lényeket tartalmazna. Végigbolyongott a hurokszerű, kanyargós ösvényen, és a bájitalra gondolt, amit Malfoy lenyomott a torkán.

Futólag az jutott eszébe, hogy a férfi azért adagolta magának, hogy ilyen hideg és gonosz szemétláda legyen, de egy pillanatnyi gondolkodás után elvetette a gondolatot. A gyilkos átok érzelmi alapú varázslat volt. Képtelenség távolságtartással alkalmazni.

Bár Malfoy ijesztően képesnek tűnt arra, hogy valahogy megkerülje az átok körüli szabályokat.

Félretéve Malfoyt és a gyűlölete feneketlen kútjának rejtélyét, Hermione használhatta a bájitalt. A hatása alatt sokkal többet tudott haladni a szökés útján, mint amire az elmúlt hónapban képes volt. Olyannyira, hogy ez gyanúsan gondatlannak tűnt Malfoy részéről.

Szünetet tartott, hogy elgondolkodjon.

Malfoy nem volt figyelmetlen. Bármennyire is utálta őt ellenőrizni. Nem lenne gondatlan. Kell lennie valamilyen biztonsági zárnak, ami miatt elég magabiztos volt ahhoz, hogy valami ilyen erőset adagoljon neki. Másképp nem kockáztatná meg, még akkor sem, ha a lány megfigyelését a kínzás egy formájának tartotta.