MANACLED | Magyar Fordítás |

24. fejezet

Sziasztok! Eléggé siettem ennek a résznek a fordításánál, mert nem akartam, hogy többet kelljen várjatok, így lehet, hogy lesz benne néhány hiba (amiket nyugodtan jelezhettek kommentben, egyáltalán nem haragszom érte!). Azért remélem így is élvezhető lesz.
Jó olvasást kívánok mindenkinek!

***

TŰZWHISKY ÍZE VOLT.

Büntető csók volt. Abban a pillanatban, hogy ajkuk összeért, a férfi a lány testét sajátjához szorította. A torkán lévő keze hátracsúszott, fel a tarkójáig, ujjait Hermione hajába fonta, miközben elmélyítette a csókot. A másik keze felnyúlt, és egy pillanatra a tenyerébe simította a lány arcát, mielőtt végigcsúsztatta volna a testén.

A férfi felfelé billentette a a lány fejét, miközben tovább csókolta. Nyelvét a lány szájába nyomta, majd visszahúzta, miközben megharapta az ajkát. Elég keményen ahhoz, hogy fájjon, de nem annyira, hogy vérezzen. Aztán, amikor a lány levegő után kapkodott, elhúzta tőle a száját, és a torkát kezdte csókolni.

Hermione megdermedt a sokktól. Engedékenyen és kábultan hevert a férfi birtokló kezében.

Malfoy a ruháját rángatta. Érezte, ahogy a köpenye a padlóra csúszik, majd a ruhája felső gombjai kinyílnak és megcsapja a kastély hideg levegője. A férfi letépte a gombokat, ahogy kioldotta a ruhát, és felfedte Hermione csupasz bőrét.

A lányhoz nyomta magát, miközben a ruhát lehúzta annak válláról, és derékig levetkőztette.

A csípős levegő Hermione bőrébe harapott, és érezte, hogy a mellbimbói megkeményednek a hidegben, miközben a férfi keze felfelé csúszott, hogy a mellét tapogassa és ingerelje. A férfi szája a nyaka és a válla találkozásánál volt, és végigcsókolta magát rajta, amikor hirtelen egy érzékeny ponthoz ért, és a nő felnyögött.

Mindketten megdermedtek.

Malfoy elrántotta magát.

Ott állt, és a lányt nézte. Hermione a falnak dőlt, félig levetkőzve, és... felizgulva.

Malfoy szemei tágra nyíltak, mintha csak most döbbent volna rá mi történik. Néhány pillanatig ott maradt, döbbent tekintettel bámulva, mielőtt a maszk hirtelen visszacsattant a helyére. Az arca megkeményedett, és elvigyorodott.

- Úgy látszik, mégiscsak elfogadtad a helyed - kacsintott rá.

Aztán sarkon fordult, és eltűnt a sötétben.

Hermione megrökönyödve állt. Úgy érezte megfagyott, miközben a legyőzöttség hideg érzése kúszott át rajta.

Ő... fogékony volt. Malfoyra.

A készségességét nem a bilincsek kényszerítették ki. Még csak eszébe sem jutott, hogy ellökje magától a férfit. Eszébe sem jutott, hogy el kellene akarnia lökni.

A férfi megcsókolta, és ő hagyta, hogy megcsókolja. Nem érezte magát taszítva. Felbolygatott benne valami magányos és fájdalmas érzést. Megérintve lenni. Meleg kezek simogatását érezni a testén. Vágyakozás volt, ami átjárta minden porcikáját.

A kastélyban ragadva a kedvesség minden darabkájába belekapaszkodott, amit csak talált.

De ez nem kedvesség volt.

Malfoy nem volt kedves, egyszerűen csak nem volt kegyetlen. Nem volt olyan szörnyű, mint amilyen lehetett volna. Sőt, a tisztesség apró foszlányai is megvoltak benne.

Úgy látszik, a lány töredező elméjében a kegyetlenség hiánya elegendő vigaszt jelentett. A kiéhezett szívének ez elég volt.

Fojtott zokogás szakadt ki belőle, majd maga köré húzta a köntösét, és visszamenekült a szobájába.