MANACLED | Magyar Fordítás |

26. fejezet

HÁROM ÉVVEL KORÁBBAN
2002. március. Közel hat évvel Albus Dumbledore halála után.

HERMIONE FOGAIT CSIKORGATTA A CSALÓDOTTSÁGTÓL, MIKÖZBEN ELLENSZERES BÁJITALOKAT PALACKOZOTT. Éppen egy újabb értelmetlen rendi gyűlésről szabadult.

Néha azon tűnődött, vajon ő az egyetlen, aki tisztában van vele, hogy vesztésre állnak a háborúban.

Miközben a polcra tette az új üvegeket, néhányat a zsebébe dugott, és a szomszéd szobába sietett, ahol Madam Pomfrey nyüzsgött. A Grimmauld Place második emeletét elfoglaló kórteremben kísérteties csend uralkodott.

A szobában jelenleg senkinek sem volt könnyen gyógyuló sérülése.

Lee Jordan az egyik ágyban feküdt. A füléből még mindig cseppenként szivárgott az agyvelő. Hermione kitalálta, hogyan lehet az átkot kioltani, de az ellenvarázslat lassan hatott. Csak remélni tudta, hogy a következő órában megszűnik a csöpögés. Kétséges volt, hogy a szellemi funkciói helyreállnak-e valaha. Az agykárosodás súlyos és helyrehozhatatlan dolog. Nem volt biztos a pontos mértékében. Meg kellett várnia, amíg a férfi felébred.

Ha felébred.

A legvalószínűbb, feltéve, hogy nem volt teljesen agyhalott, mire a csepegés megszűnt, hogy a Rendnek el kell rohannia, hogy a Szent Mungóba vigye, amikor majd tudnak nélkülözni valakit.

George Weasley a barátja mellett ült az ágyon. Sápadt volt a fájdalomtól és a kétségbeeséstől. A jobb combján érte a gyorsan ható nekrózis átok. Mire sikerült leküzdenie a fájdalmat és vissza-hopponált, a rothadás egészen a csípőjéig terjedt. A nekrózisra nem volt ellenszer. Hermione alig tudta elkerülni a létfontosságú szerveit, amikor le kellett vágnia a lábát. Még csak arra sem volt ideje, hogy megálljon és kiüsse a férfit. A keze még mindig remegett, akármennyi nyugtatót és fájdalomcsillapítót adtak be neki.

Katie Bell a távoli sarokban lévő ágyon feküdt. Aludt. Remélhetőleg hamarosan kiengedik. Valami gonoszul kreatív halálfaló egy tarajos sült varázsolt a mellkasába. A tüskéi széttépték és megcsonkították a lány tüdejét és gyomrát, de csodával határos módon nem állította meg a szívét. Majdnem belefulladt a vérbe, mielőtt Hermionénak és Madam Pomfreynek sikerült elűznie a lényt, és stabilizálni a lány állapotát. Katie három hete volt ott. Bár nagyrészt felépült, az egész felsőtestét még mindig apró, kerek hegek sokasága borította. A légzése halk, zörgő hangot adott ki, amikor megmozdult.

Hermione odament, és egy ellenméreg főzetet öntött Seamus Finnegan torkába. Beleesett egy viperagödörbe, és harminchatszor harapták meg, mielőtt sikerült ki-hopponálnia. Csak a varázslók nem mágikus sérülésekkel szembeni immunitásának köszönhette, hogy sikerült visszajutnia hozzájuk, mielőtt meghalt volna.

A kórteremben még egy tucatnyi test feküdt, de Hermione nem tudta ezeknek az Ellenállás harcosainak a nevét, és túlságosan is sérültek voltak ahhoz, hogy elmondják neki.

A szobában állva, a néma, sérült testeket nézve Hermione elveszettnek érezte magát.

Épp egy másik megbeszélésről jött, ahol arra biztatta a Rendet, hogy kezdjenek el hatékonyabb átkokat használni a harcban. Lepisszegték. Már megint.

A Rend tagjai közül sokan bizarr módon optimisták voltak abban, hogy valahogy megnyerhetik a háborút a sötét mágiák használata nélkül is. Az Ellenállás harcosainak többsége még mindig alapértelmezetten a kábítást, vagy a megkövesítést használta, ha sarokba szorították, mintha a halálfalók nem tudnák ezeket a bűbájokat néhány másodperc alatt kiiktatni, hogy aztán a következő csatában megjelenjenek, és szörnyű módon megöljenek vagy megcsonkítsanak valakit.