MANACLED | Magyar Fordítás |

27. fejezet

2002. március

HERMIONE MINDEN SZABAD PERCÉBEN A MEGVÁSÁROLT KÖNYVEKET BÖNGÉSZTE. Átalakította őket, hogy számtani, ősi rúnákról és gyógyításról szóló szövegeknek tűnjenek, és senki sem pislogott, ha azt vette észre, hogy bájitalfőzésnél, a kórteremben töltött csendes pillanatokban vagy étkezés közben lapozgatja őket.

Nem volt biztos benne, hogy az új ismeretek bármelyike valóban hasznos lesz-e, de teljesen tanácstalan volt, hogyan készülhetne máshogy. A könyvek voltak az egyetlen forrása. Így hát olvasott, agyalt, aggódott, és azon kapta magát, hogy néha védekezően felcsattan az emberekre.

- Sajnálom, Fred - mondta, keserű grimasszal, amikor a férfi benézett, hogy meglátogassa George-ot. A férfi azzal próbálta könnyíteni a hangulatot, hogy azt javasolta a nőnek, hogy a bátyja ápolása közben egy pajkos ápolónői rutint is adjon elő. Hermione, aki hirtelen kényesnek találta a témát, kirobbant rá, és majdnem arcon vágta.

A lány félrenézett.- Én csak... nem sokat alszom mostanában.

Szánalmas kifogás volt.

Senki sem aludt sokat, már nagyon régóta.

Bármilyen menedékházról is volt szó, mindig volt néhány ember, aki bármelyik órában fenn volt, kártyáztak, dohányoztak, és bármi mást csináltak, hogy elüssék a hosszú éjszakai órákat.

Harry szinte mindig az álmatlanok között volt. Úgy tűnt, hogy lehetetlenül kevés alvásból él. Már abban sem volt biztos, hogy a rémálmok Voldemortnak vagy csak a saját stresszének és bűntudatának köszönhetőek. Amikor elkezdett belesétálni a falakba, majd állni és üresen bámulni a semmibe, Hermione berángatta a kórterembe, és Álomtalan-altatófőzetet adagolt neki.

Hermionénak is voltak saját rémálmai, többnyire arról, hogy megpróbálja megmenteni Harryt és Ront, de kudarcot vall és ők meghalnak.

A halottak arcai is kísértették őt.

Mindazok, akiknek nem volt elég gyors, nem volt elég okos, nem volt elég ügyes ahhoz, hogy megmentse őket.

Colin Creevey gyakran megjelent az álmaiban.

Colin volt az első varázsló, aki Hermione felügyelete alatt halt meg. Nem sokkal azután történt, hogy Voldemort elfoglalta a Minisztériumot, mielőtt a Rend kénytelen volt elhagyni Roxfortot. Madam Pomfrey elment, hogy új bájitalokat vegyen, amikor Colint bevitték. Harry ott volt, és társaságot nyújtott Hermionénak a csendes délután folyamán.

Colint egy nyúzási átok sújtotta. Nem volt ellenvarázslat rá.

Hermione nem tudta kiütni a fiút, az átok arra kényszerítette, hogy eszméleténél maradjon. Próbált kábítóvarázslatot, álomtalan-altatót, még Élő halál főzet is. Egyik sem működött. Az átok áttört a varázslatokon és eszméleténél tartotta. Hermione mindent megpróbált, ami csak eszébe jutott, hogy visszafordítsa. Hogy lelassítsa. Hogy megállítsa. A bőr azonban csak hasadt tovább. Colin folyamatosan sikoltozott. Ha valahol helyrehozta a bőrét, az újra lenyúzta magát. Ha nem pótolta a bőrt, az átok mélyebbre hatolt, az izmokba és a szövetekbe és addig nem állt meg, amíg el nem érte a csontjait.

Colin Creevey a saját húscafatjai között, egy vértócsával körülvéve halt meg, miközben Hermione zokogott, és mindent megpróbált, ami csak eszébe jutott, hogy megmentse.

Egy tökéletesen letisztult csontváz maradt belőle, amikor Madam Pomfrey újra visszatért.

Hermione sosem volt képes kiheverni.