MANACLED | Magyar Fordítás |

14. fejezet

HERMIONE NYUGODTAN FORDULT MALFOY FELÉ.

Még a bájital nélkül is kétellte, hogy különösebben aggódna. Bámulta a férfit, ahogy közeledett. Arra a következtetésre jutott, hogy a férfinak általánosságban véve nem szabad bántania őt, de ha lehetne, akkor sem tenné.

Még ha nem is akart volna kétségbeesetten hozzáférni az emlékeihez, Stroud valószínűleg pontosan elmagyarázta neki, hogy miért nem lenne tanácsos megtörni a lányt lelkileg.

- Sok embert tartasz ketrecben? – kérdezte.

A férfi rábámult. Az arca kissé sápadt volt, a szeme sötét és megkeményedett a dühtől, amit éppen csak kordában tudott tartani. Hermione érezte a kavargását a férfi körül.

Eszébe jutott, hogy ha megpróbálná rávenni, hogy megölje, akkor valószínűleg ez a tökéletes pillanat. Körülvette a szoba romboló, addiktív sötét mágiája. Érezte, ahogy beszivárog a bőre alá, miközben állt ott és bámulta a férfit. Egy ilyen környezetben az ember elszállhatott a varázslástól.

Malfoy ajkai kemény vonallá préselődtek, és a lány látta, ahogy állkapcsa összeszorul. Végtelen hidegsége alatt annyi minden volt. Egy szunnyadó düh, ami a felszín alatt kavargott és fodrozódott.

A szalon erős hatással volt rá. Egy ravasz provokáció és talán elvesztené a kontrollt. Azon tűnődött, hogy hogyan tegye ezt meg.

Aztán a férfi gúnyosan felé fordult.

- Te vagy az egyetlen, akit ketrecben tartok, sárvérű - mondta. Az arckifejezése hirtelen ismét közömbössé vált, a düh látszólag visszahúzódott. - Nem vetted még észre?

Hermione ajka legörbült. Malfoy körbepillantott a szobában, az arca nyúzottnak tűnt, de vigyora nem lankadt.

- Ez a kastély apám szárnya - mondta.

Hermione kapkodva körülnézett, félig várva, hogy Lucius Malfoy valahonnan előbukkan, egykori sógornőjére emlékeztető mániákus arckifejezéssel.

- Szerencsédre - folytatta Malfoy -, a háború vége óta külföldön van. Szeretném remélni, hogy nem kínozna és átkozna meg borzalmasan, ha véletlenül összetalálkoztok, de ha fogadni akarnék, be kell látnom, hogy az esélyek nem a te oldaladon állnak. Úgyhogy nem javaslom, hogy rendszeresen látogass el ide. Szeretnél egy teljes körbevezetést, mielőtt elmegyünk? Csak hogy megbizonyosodj róla, hogy nincs itt semmi, amivel kényelmesen megölhetnél?

A férfi a szalon ajtaja felé intett, és Hermione kisétált. Malfoy szorosan követte, majd határozottan becsukta az ajtót. Hermione érezte a mágia lüktetését, ahogy bezárult, majd a sötétség érzése eltűnt a körülöttük lévő levegőből. Az ajtó erősen be volt borítva védővarázslatokkal. Hermione rájött, hogy ez valószínűleg egyike volt annak a számtalan szobának, ahová nem lett volna szabad belépnie. Azon tűnődött, vajon a többi szoba, ahonnan távol tartották őt, hasonlóan romlott mágiával volt-e átitatva.

- Astoria nem mondta, hogy van olyan hely, ahová nem mehetek. Feltételeztem, hogy az egész kastélyt felfedezhetem - mondta.

- Biztos vagyok benne, hogy Astoria nagyon örülne, ha szerencsétlen véget érnél. A puszta létezésed méltatlanságát félretéve, ez talán az én végemet is jelentené. Akkor gazdag özvegyasszony lenne, és szabadon, még nyilvánvalóbban folytathatná minden ízléstelen ügyét, mint ahogyan eddig is tette - mondta Malfoy közömbös hangon.

Hermione felnézett rá.

- És téged nem érdekel?

A férfi hideg arckifejezéssel pillantott rá.