MANACLED | Magyar Fordítás |

22. fejezet

MÁSNAP REGGEL HERMIONE KIRÁNGATTA MAGÁT AZ ÁGYBÓL, ÉS A FOLYOSÓ VÉGÉN LÉVŐ FÜRDŐSZOBÁBA VONSZOLTA MAGÁT ZUHANYOZNI. A forró víz, amely lecsorgott rá, a fizikai kényelemhez legközelebb álló dolog volt, amihez hozzáférhetett.

Lehunyta a szemét, és ott maradt, végül a padlóra csúszott, és a térdét átölelve, összeszorított szemmel próbált nem gondolni az előző éjszakára.

A zuhanyozásra koncentrált.

A mágia egyik legkevésbé értékelt aspektusa a forró víz soha véget nem érő készlete volt. A hőmérséklet sosem lankadt, és a melegvíz sosem fogyott el. Csak úgy ömlött rá. Ha egy egész napig ott marad, a víz még mindig forró lett volna.

Amikor végül rákényszerítette magát, hogy elzárja a csapot, és kimásszon, ott állt a gőzölgő fürdőszoba közepén, és próbálta összeszedni az akaraterőt, hogy megszárítkozzon és felöltözzön.

Még soha nem érezte magát ennyire motiválatlannak. A létezés olyan igazságtalan követelésnek tűnt.

Hermione bármit megadna egy könyvért - akármilyenért, amit olvashat, kivéve a hírlapokat. Elege volt a hírekből.

Talán elmegy sétálni. A napéjegyenlőség óta nem járt a szabadban. Nem tudta, hogy valaha is képes lesz-e újra a sövény közelébe menni, de talán sikerülne végigsétálnia valamelyik ösvényen. Megvizsgálhatná a fák rügyeit. Megszámolhatná a nárciszokat. Csinálhatna valamit.

Kisétált a fürdőszobából, és egy törölközőbe burkolózva végigment a jeges folyosón. Visszatérve a szobájába a szekrényhez ment, hogy elővegyen egy tiszta köntöst.

Az ágyra terítve ledobta a törölközőt, és felmérte magát.

A Montague-tól megmaradt hegek teljesen elhalványultak. A jobb melle belső oldalán volt egy folt, egy hegesedés a szövetben.

Hermione elgondolkodva végigfuttatta rajta az ujjait. Olyan mélyen volt, hogy valószínűleg különleges gyógyító bűbájt kellett volna alkalmazni. A területet feszesnek érezte.

Elég mély volt ahhoz, hogy a sérült szövet ne csak bőrszövet legyen. A tipikus gyógyító bűbájokat bőr és izom helyreállítására tervezték. Valószínűleg létezett egy speciális varázslat az emlőszövet helyreállítására, de Hermione fejből nem emlékezett rá. Behunyta a szemét, és megpróbált visszagondolni, hátha eszébe jut, amikor megtanulta.

Egy nagy könyvre emlékezett, amiben gyógyító varázslatok voltak. Több éven át állandóan magánál hordta. Összezsugorította, hogy elférjen a zsebében, és mindig kéznél legyen. Teli volt vér- és bájital-foltokkal, amelyek rászáradtak a lapokba, amikor túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy időben elvarázsolja őket. Szamárfüles volt a legfontosabb oldalakon. Annyi sok szamárfüles oldal... A szélei pedig jegyzetekkel voltak telefirkálva.

Ez volt az első dolog, amit Dumbledore halála után vett. Eszébe jutott a nagy bagoly, amelyik berepült a Roxfort Nagytermébe, és Hermione elé ejtette a csomagot.

Mindenki más a Dumbledore Hadseregének újraindításáról beszélt. Védővarázslatokról szóló könyveket vásároltak. De Hermione a gyógyítás felé fordult. Ez volt a kezdete az elszakadásnak, a résnek, ami lassan közte és mindenki más korabeli között nőtt az Ellenálláson belül.

Miközben védőmágiát és kábítóvarázslatokat gyakoroltak, ő elment Madam Pomfreyhoz, és tanoncnak állt.

Napjai nagyrészét a gyógyítóval töltötte, bemagolt minden gyógyító varázslatot és fejlett diagnosztikai bűbájt, amit az iskola matrónája tanítani tudott. Megtanulta, milyen jelekre és tünetekre kell figyelni.