MANACLED | Magyar Fordítás |

20. fejezet

- DRACO, HOGY KERÜLSZ IDE? – zihálta Astoria, amint magához tért. Odanyúlt, és óvatosan megérintette az oldalát, miközben visszahanyatlott a székébe.

- Miattad kellett keresztülhopponálnom egész Európán – vicsorogta a férfi.

A hangjában érezhető volt a düh.

Hermione csak bámult. Kontinensen átívelő hopponálás szinte lehetetlen volt. Vagy annyiszor kellett ugrani hozzá, hogy az embernek kimerült a varázsereje, és meg kellett állnia pihenni, vagy olyan hatalmas koncentrációt igényelt, hogy gyakorlatilag lehetetlen volt túlélni. A legtöbb ember, aki néhány országnál többet ugrott, halálra szaggatta magát. Ha Malfoy valóban ilyen messzire hopponált, akkor már majdnem halottnak kellett volna lennie a mágikus kimerültségtől.

Ebben az esetben nem csoda, hogy a kastély megremegett. Az erő és a koncentráció egy ilyen ugrás sikeres végrehajtásához úgy robbant volna szét, mint egy hangrobbanás lökéshulláma. Valószínűleg volt olyan szoba a kastélyban, amelyik szilánkokra hullott.

- Ez... ez teljességgel lehetetlen - dadogta Astoria.

- Alábecsülöd a férjedet, Tori? – kérdezte hűvös, gyilkos hangon. - Nem túlságosan feleséghez méltó tőled.

- Ó, szóval miattam vagy itt? - Astoria hangja gonosz volt. – Persze, hogy nem. A sárvérű miatt vagy itt. Te megtámadtál engem. A falnak löktél. Megölted Graham Montague-t, és mindezt annak a sárvérűnek köszönhetően.

- Igen, én voltam - mondta Malfoy. - Mindezeket azért tettem, mert ő a Főnix Rendjének utolsó tagja, és ez azt jelenti, hogy ő, veled ellentétben, fontos - végtelenül fontosabb, mint te. Lényegesen fontosabb, mint Montague. Tudtad, hogy a Sötét Nagyúr rendszeresen maga elé állíttatja, hogy ellenőrizze az emlékeit? A szemei meglehetősen hasznosak a Legilimencia végzésénél.

Astoria elsápadt, Malfoy pedig hideg, halálos hangján folytatta a beszédet: - Megpróbáltam türelmes lenni veled, Astoria. Hajlandó voltam elnézni az illetlen viselkedésedet és a kicsinyes beavatkozásaidat, de ne feledd, hogy azon kívül, hogy némileg dekoratív vagy, haszontalan vagy számomra. Ha még egyszer a közelébe mész, vagy beszélsz vele, vagy a feleségemként kapott státuszodat használod fel arra, hogy áttörj bármelyik védővarázsomon, megöllek. És lassan fogom megtenni, talán egy vagy két este alatt. Ez nem fenyegetés. Ez egy ígéret. Menj innen. Kifelé. Tűnj a szemem elől!

Astoria rémülten zokogott, és elmenekült a szobából.

Malfoy néhány másodpercig állt, mélyeket lélegzett, mielőtt visszafordult Hermione felé.

Lassan közeledett hozzá, majd letérdelt, és felbillentette az arcát, hogy újra a szemébe nézzen.

- A pupillák különböző méretűek - mondta egy pillanat múlva. - Miután felvittem a boszorkányfű esszenciát, hívok egy specialistát, aki megnézi, van-e még mit tenni.

Hermione csak bámult rá.

- Nincs szükség a szememre ahhoz, hogy Legilimenciát végezz - mondta fásult hangon. - Csak könnyebb így. Nem számít, ha az egyik szememre vak vagyok.

Érezte, hogy az ujjai halványan megrándulnak az arcán, és a férfi állkapcsa összeszorult.

- Én kényelmi szempontnak tekintem - mondta egy másodperc után.

A hüvelykujja könnyedén végigsiklott a lány arccsontján, miközben tovább tanulmányozta.

Hermione visszabámult rá. Elgyötörtnek tűnt, de talán csak azért, mert a lány látása elhomályosult.