MANACLED | Magyar Fordítás |

13. fejezet

NÉGY NAP MÚLVA HERMIONE A PADLÓN ÜLT AZ ABLAK MELLETT, ÉS A KÉTSZÁZHARMINCHATODIK PAPÍRDARUJÁT HAJTOGATTA, AMIKOR KINYÍLT AZ AJTÓ, ÉS EGY FIATALEMBER KUKKANTOTT BE RAJTA. A tekintete végigsöpört a szobán, és amikor megakadt a tekintete Hermionén, belépett a szobába, és gyorsan becsukta maga mögött az ajtót.

Tekintete ravasz volt, és figyelmesen bámulta a lányt, miközben közelebb ment.

Sietősnek tűnt.

Szilárd testalkatú volt, sötét hajjal és szögletes arccal. Hivatalos, sötétkék talárt viselt, az arcát sűrű borosta borította.

Hermione ösztönös reakciója a férfi láttán a teljes rémület volt.

Mintha megkövült volna, úgy dermedt meg és bámult.

Nem volt hová menekülnie. Még sikítani sem tudott.

Eszébe sem jutott, hogy egyszer csak besétálhat a szobájába egy idegen.

A férfi megtorpant, amikor észrevette a lány arckifejezését.

- Nem emlékszel rám - mondta meglepett hangon. Úgy tűnt, hogy a szavakban volt egy csipetnyi sértettség is.

Hermione kétségbeesetten tanulmányozta a férfit, próbálta kitalálni, ki lehet. Halványan ismerősnek tűnt. Talán az iskolából? Valaki, akit nem ismert jól.

A férfi lassan keresztülsétált a szobán. Már félúton volt hozzá, és Hermione keze remegni kezdett, miközben azon töprengett, mit tegyen. Ha elszaladt, hallótávolságon kívülre kellett kerülnie, vagy a férfi egyszerűen megparancsolhatta neki, hogy álljon meg. Talán ha bedugná a fülét... de akkor akár el is kábíthatná.

Nem tudta...

A férfi már csak néhány méterre volt tőle, és az arckifejezése egyre győzedelmesebbé vált.

Hirtelen éles reccsenés hallatszott, és a semmiből Malfoy jelent meg mellette. Hermione megrebbent, és felé húzódott, el a közeledő idegentől.

A fiatalember arcának heves, diadalmas kifejezése Malfoy láttán éles közönnyé halványult. Lopakodó póza elillant, ahogy kiegyenesedett, és körbepillantott Hermione szobájában.

- Eltévedtél, Montague? - kérdezte Malfoy hidegen, miközben Hermione elé lépett.

Montague megvonta a vállát.

- Csak felfedezőútra indultam - mondta. - Kíváncsi lettem, amikor megláttam őt. Rengeteg védőburkolat van ebben a szobában, Malfoy.

Hermione tekintete a falakra siklott. Voltak ott? Soha nem vette észre. Nehéz volt észrevenni bizonyos típusú védőrendszereket pálca vagy egy kis varázslat nélkül.

- A Sötét Nagyúr rám bízta őt, a gondozására vonatkozó konkrét utasításokkal. Mindig hasznos tudni, ha valaki birtokháborítást követ el - válaszolta Malfoy. A hangja tiszta jég volt.

Montague felnevetett. - Nem fogadhat látogatókat?

- Nem - mondta Malfoy, és ellépett Hermione mellől, miután hanyag pillantást vetette rá. - És ha csak kíváncsi lettél volna, megkérdezhettél volna engem is. Már majdnem éjfél van. Talán vissza kellene térnünk a partira. Biztos vagyok benne, hogy Astoriának szüksége lesz ránk.

Malfoy átsétált a szobán, és megvárta, hogy Montague kövesse. Úgy tűnt, Montague szándékosan nem sieti el a dolgot.

Ismét körbepillantott a szobában, majd vissza Hermionéra. A szemébe visszatért az intenzitás, ahogy Malfoy mögött visszabámult a lányra.