MANACLED | Magyar Fordítás |

23. fejezet

"HERMIONE A FONÓ SORI HÁZ KONYHÁJÁBAN ÁLLT. Lassan megfordult, végignézett a jegyzetfüzetekkel, előkészített hozzávalókkal és fortyogó bájitalokkal borított felületen.

Megakadt a szeme az egyik sarokban csillogó bájitalon. Odalépett, és figyelte a felszínről felszálló, spirálszerűen emelkedő gőzt. Óvatosan beleszagolt. A tölgymoha fűszeres, földes illatát, a cédrus füstös aromáját, az oxidálódó levelek zúzmarás illatát, és a pergamenét... Nem. Újra beleszagolt. Papirusz.

Odébb lépett, és a többi környező üstre pillantott.

- Elég sok szerelmi bájitalt főzöl - mondta, és odanézett, ahol Perselus épp egy forró üst fölé hajolt.

- Egy új projekt a Sötét Nagyúrnak. Hirtelen kedvet kapott ahhoz, hogy megpróbálja fegyverként felhasználni - felelte a férfi, és gúnyosan lenézett a zavaros, világító folyadékra, amelyen dolgozott.

Hermione ereiben meghűlt a vér. - Ez lehetséges?

Perselus halvány mosollyal vonta meg a vállát. - Szkeptikus és motiválatlan vagyok, úgyhogy valószínűleg nem. Azt hiszem, ez inkább csak egy múló gondolat volt, mint bármi, ami iránt őszintén érdeklődne. Készítek egy átfogó jelentést, hogy bemutathassam, ha esetleg rákérdezne. És ezt inkább otthon csinálom, mint a laborban, hogy biztos legyek benne, hogy senki sem kínál fel úttörő ötleteket.

Hermione végigmérte a szobát. Tízféle szerelmi bájital és néhány afrodiziákum volt, amit felismert, valamint további tizenöt, kísérleti jellegűnek tűnő.

- Mi minősülne szerelmi bájital-fegyvernek?

-Valami kivételes erejű, ami nem igényel újraadagolást. Azt hiszem, úgy képzeli el, hogy kihallgatásokhoz tudja használni majd.

- Ez... obszcén - felelte végül Hermione.

-Valóban. Szerencsére, vagy talán nem, vannak más ügyei Sussex-el kapcsolatban, amiket sokkal sürgősebbnek tart."

Amikor Hermione felébredt, még mindig a fürdőszoba hideg padlóján feküdt. Utána sem mozdult onnan. Ha volt valami jó oldala a depressziójának, az az volt, hogy így könnyebben aludt. Mintha a teste feladta volna. A düh, amit hónapokon át ápolt, most elolvadt, ő pedig bágyadt és erőtlen maradt, mintha a teste túl nehéz lett volna ahhoz, hogy akár csak a padlón végigvonszolja magát.

A nap további részét is itt töltheti kétségbeesettség és alvás állapota között.

Feltolta magát a padlóról, a szobájába ment, és bemászott a takarója alá; belé fúrta magát, és magához ölelte a paplant.

Még az agyát is fáradtnak és kedvetlennek érezte. Mintha még a gondolkodás is túl sokat kivett volna belőle.

Az órára pillantott. Már majdnem este kilenc volt. A szék mellett tálca állt vacsorával, de Hermionénak nem volt étvágya.

Azon tűnődött, vajon miért van Malfoy Franciaországban... Feltehetőleg azért, hogy még több embert öljön.

Vajon még mindig álarcban van, vagy nyíltan teszi? Azon tűnődött, vajon hogy nézhet ki, amikor a gyilkos átkot szórja. A legtöbb ember arca visszataszító grimaszba torzult, amikor a gyilkos átkot kimondták. Még Voldemorté is. De Malfoy gyűlölete és dühe olyan hideg volt. Talán úgy nézett ki, mint amikor Montague-t megölte.

Hermione azon tűnődött, vajon szándékos volt-e a férfi lelepleződése a Főispánként.

Ha Malfoy arra törekedett, hogy átvegye a hatalmat Voldemorttól, akkor ismertté kell válnia. Ismertté és rettegetté. Az, hogy lelepleződött, talán kiszámított kockázat volt - arra építve, hogy Voldemortnak szüksége van egy közszereplőre, emiatt megkíméli az életét. Ha Romániában a dolgok tényleg olyan instabilak, mint amire utaltak, Voldemort nem tudta volna most megölni Malfoyt - még ha akarta volna sem. Hatalmi vákuumot hagyna maga után, destabilizálná az egész halálfaló sereget, és lehetőséget adna Európának a kitörésre.