Genosym

Túlélés - Nyolcadik fejezet

Leszállt a másnap éjszaka, Cain pedig készülődött, hogy Jess javaslata alapján körbenézzen az egykori ipartelepen, hátha talál bármi használhatót. Annak örült, hogy mind a két lány elfogadta az indokát, miért nem mehetnek be abba a szobába.

Sőt, Jess még le is szúrta, hogy ő meg védőfelszerelés nélkül turkált abban a trutyiban és örüljön annak nem lett nagyobb baja. Persze a húgának feltétlen egyet kellett értenie.

− Cain, légy óvatos! − állt elé a lány és végignézett rajta, főként az oldalára szíjazott két késen időzött el a pillantása.

− Mindig az vagyok − próbálta megnyugtatni és nekiállt a kendőjét felkötni az arca elé, amit a lány sok más ruhával együtt kimosott előző éjszaka.

− Akkor most legyél még óvatosabb! Matt biztos, hogy bosszút forral, és szoktak arra bandázni − és úgy nézett a szemébe, hogy Cainnek kedve lett volna megcsókolni.

~ Akkor csináld, akármi is az! − szólalt meg Shadow a fejében és ez magához térítette, de a megjegyzést figyelmen kívül hagyta.

− Visszajövök! – ígérte meg, majd rápillantott a húgára és elmosolyodott megnyugtatásképpen, majd kilépett az utcára.

~ Szóval mi az a csók? − és a genosym nem hagyott neki nyugtot, miközben a fal mellett osont.

~ Egy dolog, amivel kifejezheted a másik felé, hogy mennyire szereted − válaszolt és közben maga elé képzelte a jelentet, hogy Shadow pontosan tudja mire gondol.

~ Mi értelme a nyálcserének? − értetlenkedett a genosym, mire Cain megeresztett egy sóhajt.

~ Hagyjuk − próbálta lezárni a témát, mert nem tudta volna elmagyarázni. − Viszont fura, hogy nálatok nincs semmi ilyesmi. Bár, amilyen fogazatod van, lehet nem is menne a dolog.

~ Ezt vegyem sértésnek? − de Cain csak megrázta a fejét tagadólag. ~ Miért nem öltesz magadra? Gyorsabban haladnánk.

~ Most nem akarom. Elég mozgalmas területen megyünk át, nem kell, hogy bárki véletlen észrevegyen minket.

~ Láthatatlanná tudok válni, rémlik? − emlékeztette a genosym.

~ Tudom, de nem támaszkodhatok mindig a te képességeidre, mert akkor az enyém elsatnyulnak.

Shadow nem vitatkozott vele és a továbbiakban csendben maradt. nem akarta megemlíteni Cainnek, hogy szerinte szimplán csak fél attól, amire az elmúlt éjszaka rájött.

Ő továbbra is úgy gondolta, nem lesznek a srácnak ebből gondjai a későbbiekben. Igazi túlélőnek tartotta, aki képes bármilyen körülmények között életben maradni. Kivéve, ha bekap néhány olyan lövést, mint azon az éjszakán. De azon kívül bármilyen helyzetet megold.

Kicsit több, mint másfél órával később elérték az ipartelep szélét. Hatalmas épületek ablakai meredtek vakon a sötétbe, többségükről hiányzott az üveg. A telephelyeket kerítések vették körbe, amiknek a tetejéről a szögesdrótot már rég lelopták és több helyen is megrongálták. A kapuk, ajtók betörve vagy épp tárva–nyitva álltak.

~ Kísérteties hely. Tetszik − Cain pedig érzékelte a borzongást, ami Shadowt járta át.

Izgatott lett, de nem egészen tudta miért. Őt sokkal inkább feszültté tette a hely, mert túl sok volt a sötétbe boruló rész, ahonnan bárki előbukkanhatott. Kifejezetten utálta, ha nem látott be egy-egy területet.

Kellett csak rágondolnia, hirtelen megváltozott az érzékelése, olyanra, mint amikor Shadow alakja van rajta. Lenézett a kezére, de semmi ilyen nem történt. Akkor mégis hogyan?