Genosym

Túlélés - Negyvenedik fejezet

− Mire jutottatok Darkness-szel? − tette fel Jess a legfontosabb kérdést.

− Semmire − húzta el Cain a száját. − Ráadásul már beszélt előttünk a katonákkal és azt mondta megegyeztek a támadás ellenére.

− Miben? Mit akar a katonáktól? − kérdezte Ray.

− Még több fegyvert, amit az emberek kezébe adva ellenünk fordított volna − bújt elő Shad, néhányan a közelében levegő után kaptak. − De ahogy elnéztem a Védelmezők jobbnak látták lelépni.

− Attól a fegyvereket még fel tudja használni ellenünk − jelent meg Claw morogva Jess mellett.

− Tudom, kicsi az esélye, meg talán hiú ábránd is, de a most elengedett katonák visszaérve tudnak beszélni a Marsallal, akkor ő képes megtagadni a kérést, mindegy miben egyeztek meg Darkness-szel − szólt bele Fred is.

− Erre inkább ne alapozzunk − dörmögte Tyson. − Talán okosabb lenne, ha minél távolabb mennénk a jelenlegi fészkétől ennek a bandának. Most lehet részlegesen lenyomtuk őket, de fel fognak állni.

− Azért olyan könnyen nem. Spark elvesztette a társát, neki mindenképp másikat kell találnia mielőtt újra harcba száll − gondolkodott el Jess.

− Freaket ismerve, tuti felzabálta a sajátját, hogy helyrehozza magát − Savage alacsonyabb formában jelent meg Ray mellett, kevésbé akart ijesztő lenni. − Talán Razor úszta meg leginkább a bandából, bár nem tudom hova lett miután lelépett. Reménykedtem benne Darkness-hez rohan, de sehol nem láttam mikor odaértünk.

− Utánunk se jött, legalábbis én nem láttam jelét − Jess Claw-ra nézett, aki megcsóválta a fejét jelezve ő sem.

− Akárhogy is, nekünk össze kell magunkat szedni − vette vissza a szót Cain. − Szóval támogatom Ty ötletét. Menjünk minél messzebb a környéktől.

− Helikopterrel tudok fordulni néhányat, de sokat nem, mert már nincs sok üzemanyag benne − bökött hátra Fred.

− Azt inkább arra használjuk, hogy kaját hozzunk, mert ennyi embernek nem kevés kell − nézett Savage végig a tömegen.

− Valamennyi van még, de ennyi nincs − csóválta meg Fred a fejét.

− Akkor osszuk ki, annak akinek leginkább kell, mert nem hiszem, hogy Darkness nagyon gondoskodott volna róluk. A többieknek megpróbálunk vadászni valamit − javasolta Savage, majd Fredre nézett. − Ti ketten és mi Ray-jel kellően jól vagyunk, hogy vadászni menjünk, mindenki más meg halad ahogyan tud.

− Lényegre törő vagy, mint mindig − jelent meg Cam is, bár elég pocsékul festett, nem is öltött konkrét alakot.

− Valakinek annak kell lennie, különben még egy óra múlva is itt álldogálunk − morogta a barna genosym.

− Felőlem − vont vállat Cain. − Én most még gondolkodni is fáradt vagyok, nemhogy ellenkezni a szétválás miatt.

− Rendben. Kezdjük akkor − és Savage visszatért Raybe, aki megindult a helikopter felé.

~ Ajánlom Saviornak, hogy gyorsan vonszolja a seggét utánunk Freddel együtt.

~ Nyugi van. Jönnek már − mosolygott magában Ray a mogorva genosymen, aki még mindig sérelmezte, hogy rakétát lőttek ki rá. ~ Nem tudhatta, hogy beszámítható vagy.

~ Többé-kevésbé voltam csak az − vallotta be Savage. ~ De tény, hogy a legjobb módszer ellenem, ha nagy sérüléssel járó támadást indít, ami leszívja az erőm. Savior ezt nagyon jól tudja..