Genosym

Túlélés - Negyvennegyedik fejezet

Des alatt az épület megrepedt, már épp kinyomta magát a kisebb mélyedésből, amikor Savage páros lábbal a mellkasának érkezett. A fal maradéka beszakadt alattuk és a vörös-narancs genosym még jobban bele lett döngölve a betonba.

~ Nem tököl − jegyezte meg Fred.

~ Nem szokott, pedig abban nincs semmi mókás − vágott pillanatnyi fintort Savior.

~ Egy ellenféllel sosem tanácsos játszadozni, a vesztedet okozhatja − akadt fenn a társa hozzáállásán.

~ Te is olyan túlaggódós vagy. Lazíts és inkább élvezd! − tolta le a genosym jókedvűen.

Savior beugrott a beszakított részen, ahol Savage továbbra sem hagyta magához térni Destructiont. Épp a fejét fogta a mesterséges genosymnek és a falat törölte le vele.

− Nekem is hagyj belőle! − lépett közelebb piros-fehér társa.

A barna genosym felé hajította. Savior meglepetten, gyors mozdulattal tért ki a sebesen közeledő test elől, hogy ne sodorja el. Des után nézett, majd a barátjára.

− Nem azt mondtam, hogy vágd hozzám!

− Te mindig panaszkodsz valami miatt − morogta oda Savage.

− Nem igaz! − háborodott fel. − Csak az miatt szoktam, ami nem tetszik.

− Inkább fogd be és csinálj valamit! Kezd forrósodni a helyzet − rázta meg a kezeit, hogy lehűtse őket.

− Akkor most én! − mozdult azonnal, amikor meglátta a barna genosym tenyerét füstölni.

Egy része kinyúlt és felkapott egy nagyobb földön heverő faldarabot. A vörös-narancs egyed hátán akarta ripityára törni, de az összeszedte magát és arrébb vetődött.

− Elég volt! − vicsorgott rájuk dühösen.

− Hűtsd le magad! Még a végén felforr az agyvized − vigyorgott Savior a saját poénján.

De csak ő értékelte, mert mikor barna társára nézett, az fapofával állt és sütött róla azt gondolja éppen, hogy idióta.

− Viccesnek gondolod magad, mi? Majd lepörkölöm a képedről a vigyort − morogta Des.

Felemelte a kezét és elemelkedett egy rész, ami lángolt. Saviorhoz vágta, aki ijedten ugrott arrébb, de akkorát majdnem felkenődött a jóval arrébb álló Savage-re.

− Te, ez tűzlabdát dobál! − vágott meglepett arcot.

− Nem éppen − és a barna genosym megnézte magának a kilőtt darabot, ami körül kihunytak a lángok. − Saját magát használja lövedéknek.

− Hogy mi? − döbbent le piros-fehér társa és igazat kellett adnia, mert már tért is vissza a gazdatesthez a leválasztott rész. − Ez undi.

− Húzzunk ki, mert így ránk gyújthatja az épületet − mérte fel a szobában lévő berendezést Savage.

− Nem ellenkezem! − és mint egy gumi labda pattant arrébb, mikor újabb lövedék száguldott feléjük.

Savage után rohant, aki áttörte a falat és a következő szoba ablakán kiugrott. Karmait a falba mélyesztette és úgy csúszott lefelé.

− Ah, pedig olyan jól álltunk! − panaszkodott Savior miközben úgy futott lefelé a falon, mintha vízszintes talajon tenné, Fredet belül beleszédült a látványba, annyira természetellenes volt neki.

− Ez azért történt meg, mert jártatod a szád, közben meg még semmit nem csináltál! − vágta hozzá, majd ellökte magát és a maradék távot zuhanva tette meg.